Kibédi Varga Áron: Hántani, fosztani

„a harangok és a valóság”... 251	A félelem eredendő: temetni szeretnénk... 307 (Millecentenárium)	A felhők fellépése után... 370	A fügefát nem lehet lefordítani... 260
A jelen jeltelen, a jelent fasorok ékesítik... 323	A királyok után a bánat hordozói... 364	A levegőbe csak nullát lehet írni... 320	A levél személytelen, csak a bimbó üzen... 355
A megszólaló, aki csendet nyit... 346	A nap átölel, de madarat nem hallasz... 316	A napnak ára van, a vizet kiöntik... 287	A negyedik levél után a feltámadás... 315
A síneken fekszik. Felbontható... 347	A sziklákat szeletelik... 234 (Erdély)	A színek tarthatatlansága... 373	A szóbeszédet nyilván kell tartani... 284
A történet ritkul, hiába verik dobra... 277	A vég indítéka... 345	A világot le lehet vezetni... 356	Aki átlát, annak a szeme elborul... 247
Aki az elvont királyságok felét kitalálta... 281	Aki elfordul, és a hajnalt siratja... 327	Aki elhatároz, elhatárol... 340	Aki fél, az egészet nem ismeri... 321
Aki kiköltözött az ég szélére... 292	Aki magára öltötte életét... 336	Akit a költészettől megfosztottak... 225	Alámerült a habzó éjszakába... 228
Álmatlan Tamás... 325 (Tóth Miklósnak)	Amikor a tegnapokat soroljuk... 258 (Neubauer Jánosnak)	Amit elvesztettünk, az még nem „túlhaladt”... 278	Az ég emészt, a múlt időt kedveli... 230
Az ember változik, a szó marad... 275	Az éneket nem lehet befejezni... 378 (A végesség dicsérete)	Az évszakok hajthatatlan mellőzése... 348	Az írás széttépi a szálakat... 353
Az utas hasznot hajt... 261	Az üres tájakat most kifordítják... 280	Baj van a szavakba foglalt érzésekkel... 343	Bár sokan végigmentek előtte (a portrék előtt)... 332
Beszélni nem tudok, nem ez a szerepem... 306	Delel, mert eddig nem volt... 256	Egy fecske nem... 254	Először csak gyengélkedett... 375
Engem is hallgatnak, valamit rám sütöttek... 282	Ez a beszéd a beszédé, nem a Tied... 317	Ez a fa olyan vén... 322 (Quimiac)	Ez jelenés: gyöngyözött, megkoszorúzták és felfüggesztették... 270
Ez még állomás, ez még világít, és befedi a futó árnyékokat... 252	Ezen az úton kevesen indulnak el... 324 (Pour Sophie)	Fehér és támadhatatlan... 328 (December)	Felhőfutamok és üstököstervezetek... 314
Felragyog a sárkányok bőre... 334	Ha a madár érvénytelen... 250	Halmozhatatlan mólók... 276	Hányan kövesednek meg a fényben... 318 (Provence)
Híre ment, hogy megfutamodott... 255	Hol maradnak, hol füstbe mennek a tervek... 379	Inog a táj, arcom elmerül, retteg... 236	Kedden kedélyes kedvtelés... 368
kedden kereket keres... 326	Keresem a kékülő eget... 335	Keresetlen, nem huhog, nem kelepel... 293	Kérlelhetetlen himnuszok... 238
Kinyílt és elfogyott... 331	Látatlanul is bebocsájtást kérünk... 354	Lelketlen a kert, pedig gyümölcsöző... 286	Letépted a hullámok taraját... 329
Lobog a zászló, mint fényes strandon a lángok... 330	Magányát kergeti, pedig árnyékot vet, és nem hibásodik... 272	Magasztos Nárcisz, önműködő... 304	Már a legszebb dolgokat is beindítottuk... 288
Meghatározhatatlan... 360 (Ecce Homo)	Megindult, bekapcsoltak... 289	Megírom a királyok válaszait... 305	Megtölteni az esti szeleket... 366
Micsoda tarkaság! Micsoda szomjúság... 374	Most arra várnak, aki akarva-akaratlan... 279	Most az üldözőket keresik... 273	Nem hiányzik a bensőséges élet... 271
Nem lehet fokozni... 262	Nem mindenki néz ki az ablakon... 337	Nem válogatós, akár meg is szűnne... 269	Olyan ez, mint a tölgyfák rejtélye... 339
Szedelőzködnek a szép napok... 313	Szertelen csillaghullás... 223	Vidékről jöttek (így kezdődik a történet)... 248	Vihar előtti csend: osztozkodunk a homályon... 376
[címlap]		[impresszum]

Gépeskönyv

2002