|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
282 Engem
is hallgatnak, valamit rám sütöttek: lehet-e
egyedül menetelni? be
leltet-e árnyékolni a hegytetőt, megkülönböztetni? Magára
lehet-e hagyni a kezdetet? Most
már rám se néznek, a kaput becsukták: pedig
megtöltöttem az éveket, a
mezsgyék idejét; megttöltöttem,
és feledésbe megyek, árnyékom
felszívódik, lépéseimet elhalasztják. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002