|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
322 (Quimiac) Ez a fa olyan vén, belepusztul az időtlenségbe, beleszól a menthetetlen évszakokba. Megköveti az időtálló tavaszt, a törékeny téli vizeket; fényt és felhőt fog viharvert birodalma. Ez a fa olyan vén, csillagokat tűzdel az évekre, hitelessége megszakad. Gyökere-lombja mozdulatlan, határait az égre vetíti, és hallgat, mint a csönd, mint az utolsó felkiáltójel. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002