Kibédi Varga Áron: Hántani, fosztani

 

258

 

(Neubauer Jánosnak)

 

Amikor a tegnapokat soroljuk,

halkítunk, cserélgetünk.

Kopasz hegyekre futunk fel,

társtalanul, szakadozó szavakkal.

 

Amikor a tegnapokat soroljuk,

a párhuzamosak nem találkoznak.

Nemecsek magára marad:

fénybe borulnak a sorompók.

 

Vajon mikor veszti érvényét a tegnap?

Mikor szólal meg az erősebb idő,

mikor váltunk át a marasztaló mára?

 

Elővesz minket a beszéd

– mert a múlt már régen elárult –:

felhangol és felfuttat, mert most lépést tartunk,

mert most elfogadtuk a társulást.

 

Világunknak nincsen mása,

szavainknak nincsen vége:

a barátságnak nincsen ára,

minden szónak van vendége.

 

 

[címlap]

 

[kezdősormutató]

 

[impresszum]

 

 

Gépeskönyv

2002