Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
258 (Neubauer Jánosnak) Amikor a tegnapokat soroljuk, halkítunk, cserélgetünk. Kopasz hegyekre futunk fel, társtalanul, szakadozó szavakkal. Amikor a tegnapokat soroljuk, a párhuzamosak nem találkoznak. Nemecsek magára marad: fénybe borulnak a sorompók. Vajon mikor veszti érvényét a tegnap? Mikor szólal meg az erősebb idő, mikor váltunk át a marasztaló mára? Elővesz minket a beszéd – mert a múlt már régen elárult –: felhangol és felfuttat, mert most lépést tartunk, mert most elfogadtuk a társulást. Világunknak nincsen mása, szavainknak nincsen vége: a barátságnak nincsen ára, minden szónak van vendége. |
||
[címlap] |
|
|
2002