|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
287 A napnak ára van, a vizet kiöntik, a varjak a tájat öntik el, húzódozó fák között a rétet: éppen a nappal kereskednek. Megnyílik a madarak mentén a szótlanság, vetkezi napjait, hívőket keres, akik elfordulnak, akik fellángolnak, akik nappal is a nemet választják. Mire volt jó a varjak serege? Miről szól az áradó némaság? Ezek itt a szeretet napjai, itt megtisztítják a hangokat, itt a véletlent cáfolják. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002