|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
337 Nem mindenki néz ki az ablakon, ezek a gyerekek gyakran kocsikáznak. Minden fa a föld alá rejti gyökerét, az ismeretlen titkok elernyednek. Álarc nélkül járhat az ismeretlen, lépéseit a hó eltakarja. Több szem többet lát, de a gyerekek elkerülik a városok szívét. A kirándulás szándékos, tetten éri a völgyeket: kíméletlenül csak az idegen nevet. Álarcosok hatoltak be a szívembe – a népdalokat régóta kerülgetem. Az ablakon most csak az néz ki, aki a holdat várja, aki a nappalokat gondosan letakarta. A völgyeket ismeretlen tettesek uralják: szívem kibomlik, az ablakok becsukódnak. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002