|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
335 Keresem a kékülő eget, keresem az ég apró magvait. Mindenhol én járok, én kérdezek. Így szeretném a világot leélni, mind az öt világrészt, minden szélirányt: elrendezni a tarthatatlan dolgokat. Fogom a kezedet, égnek az erdők, felfut az égre az isteni játék, a kérdés fellobban minden ég mögül. Jelek bomlanak, válaszok ürülnek, engem keres a kérdés, engem törleszt tarthatatlanul. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002