|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
329 Letépted a hullámok taraját, lesöpörted a zenét, két hullámhossz között szóhoz jutottál. A szavak érdesednek, a szavak megsebeznek; nem szereted, ha mozognak, ha jövőjüket élik, a régi szép időt. Taraj nélkül verik a hullámok a partot, kötetlenül hullanak körülötted a segédigék. A szó kőkemény, Te állsz ki mellette. Úgy kell állni, hogy lássanak, úgy kell felállni, ahogy keresnek. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002