|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
276 Halmozhatatlan mólók: a tér terjed, pedig tagadják. Jelmezbálra készülődnek: hangosan mossák a szürke arcokat. Sűrűsödnek a tisztások: a nézet eltér, lefektetik. Az enyészet dicsérete hézagos: kiterítik a járdára az angyalokat. Reggelente duzzad jellemük: dicséretes és bocsánatos. A vallás elhajlik, a hézagot pótolják: a terepszemle feltartóztatható. Szürke álarcokat csomagolnak: innen nincs kiút, nincs kivétel. Az út rút, a piac kedvetlen: megcélozzák a ragyogó templomokat. Jellemtelen ruhában járnak: a régi filozófusokat ijesztgetik. Dörömböl az idő, most már halmozni kell: tagadhatatlan társutas. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002