|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
346 A megszólaló, aki csendet nyit, beszennyezi a kertet, a tudatos növényt. Nem csukja be magát, nem ámul – hiába helyezzük el a láthatáron. A megrokkanó, aki az egeket kémleli, a hegyek fölé akasztott töredékes eget, fordít magán, elkerüli a sarkokat: az elbukott angyalok között keresgél. Holnap megtalálnak, holnap rám bukkannak, együtt törjük meg a csendet. Lefüggönyözzük az ég sarkait. A láthatár szólít meg, és elhelyezi a pontokat. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002