|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
234 (Erdély) A sziklákat szeletelik, az utakat ki metszi el? Ezt az utat elvesztettük, kiharcolták a századok. A századok meg a mértan: kinek a nyomát tapossuk? Kinek mérték ezt a hazát? A feledés mérhetetlen. A századok csak temetnek, az ösvény már járhatatlan. De a sziklák ráncosodnak, jön Haller s a holland festő: alakzatok botorkálnak, magasztosan tétováznak; a kép mindig színét veszti, keret csapott le a tájra. A havasokat összeszedjük, kikiáltjuk, megemésztjük. Bejártuk a mértanórát, a lejáratott esztendőket. Aki jár, magára vessen, aki ír, az most csobogjon: szeleteljen, vesztegeljen, járatlanul képesítsen. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002