|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
251 „a harangok és a valóság”: így árad a tél, így áradnak a képek, és a képzelet zúg az eltörölt
országokban. Téli országok, téli zene, úgy, mint tavalyelőtt, a másvilág foltos kapujában. A valóság válogatós, múltat keres,
könnyűt és világosat, olyant, ahol az emlék megakad, ahol le lehet tenni a fegyvereket olyant, ahol a képzelet medre kiürül. És marad az ország, a valóság kisöpört
része, amibe nem lehet belefeledkezni, ami világos és boldog: hozzánk nem tartozik. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002