|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
252 Ez még állomás, ez még világít, és
befedi a futó árnyékokat. Feddhetetlen, tudja, hogy csak az futamodik, ami állandó. Váróterem a zivataros időkből, amikor előléptették a tépelődőket, a határok viharos átlépőit, az önként megfutamodókat. A megállókat pedig megtépázták. Áll a vihar, csak az árnyékok világítnak. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002