|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
339 Olyan ez, mint a tölgyfák rejtélye: értelmezhető, megnevettet és elkeserít. Pedig a törekvés nemes: száz éve tart, csúszik felfelé, osztódik, tökéletesedik. Sokan neheztelnek, sokan keresztelnek, pezsgőt isznak a hegytetőn. A szertartás csillaghullással kezdődik, aztán névadás jön, a szent akarat. A halandóság titkát elfelejtik, a szabadság kérkedő jóslatát. Pedig értelmetlen minden olvasat: a tökély névtelen, nem ismer keresztelőt, nem lehet elrejteni. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002