|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
286 Lelketlen a kert, pedig gyümölcsöző: telefon riasztja, a hangok átfutják, aztán lekezelik. Kéz a kézben, mint a lélek nagy napjain: felemelni a letört ágakat, az emlékezet fátylait. A hold a napot csukja, a kimenetelt többnyire ünneplik. Befejezik a kertet, altatják. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002