|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
272 Magányát kergeti, pedig árnyékot vet, és nem hibásodik. Meghúzódik a sötétben, napjait számolják. Hiú és váratlan gondolatok keserítik, őket aprítja, és fényes angyalokra vár, a szikrázó égboltot betöltő angyalokra. Magára vet, mást gyarapít: haragosan öleli magányát. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002