|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
343 Baj van a szavakba foglalt érzésekkel. Nem egészen hihető ez a bánat: olyan; mint az énekbetét, koptatni lehet, kiemelni a nedves szövegből. És nem hiteles ez az öröm, nincs kiszolgáltatva semminek. A napokat ernyőzi, feleslegesen ragyog. Betekintés, átlátás: ez most a jelszó. A szem győz, a fények villogása. A szó nem fed semmit, névtelen csillagokra várunk, jeltelen sírokra. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002