|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
236 lnog a táj, arcom elmerül retteg. Elmerül, beborul: idejétmúlt. Hányan derülnek az elhamarkodott homályban? Borúra derű: sapka nélkül, a szem fénybe lábad. Alaptalanul lebeg a hosszúra nyúlt levél: idejét elfelejtették, idejét most az égre vetítik. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002