|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
370 A felhők fellépése után, mikor már semmi sem volt hátra, visszanéztem, és a homlokok beborultak, nem maradt semmi siratnivaló. Fülem nem cseng, nem ide kerültem, az ősök szenderegnek, megváltójuk remeg: szomszédok. Most engem keresnek, engem húznak ki a felhőtlen ég alól. A homlok már derűs, a könnyezés a múlté, holnap kedd van és őrségváltás: felújítják az ősöket is, sorsomat visszaadom. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002