|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
305 Megírom a királyok válaszait, felborítom a menetrendeket. Jövőimet múltamba aprítom; azt mondják: ez az öregség. Ez az ifjúság. Kint rekednek a hirtelen örömök – lagúnák, virággal leöntött tavak – ezrével. A népszerűtlen megváltások, mulandó jegykezelők. Nagyon sokan vannak. Boldogan felelnek. Én most már bent vagyok, múltamat ásom. Megtépázták, de felderül: kiderít engem és felsietek – magamat várom az épületes tetőn. Sokan vagyunk, nagyon sokan. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002