|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
292 Aki kiköltözött az ég szélére, a mozdulatlanság válfajait számlálja: megengedheti magának az öröklétet. A szeszélyt. Nem rejtőzik a biztonságok mögé. Fajtalan. Bőkezűen gyúrja az életet. Tárgytalannak nyilvánítja a nemek harcát. Kereken tagadja a másolatokat, az ég földi mását kikacagja. Aki ünnepel, a hétköznapokat kezeli. Menetrendeket osztogat. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002