|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
330 Lobog a zászló, mint fényes strandon a lángok. Hangok és mozgások: ez a környezet. Kirobban percenként, célba talál. Aztán visszapattan, maga ellen fordul, magát tépi, mint aki célt tévesztett. Ez már a kezdet, az, amit robbantani szoktak a hajnali bányákban, a fagyosszentek idején, az esti sorban állások idején. És akkor megtörténik az összecsapás, az önámítás. Szavak szikráznak, érvek terülnek el, eszmék fulladoznak. Gondolathullák: a köd csenevész töltelékei. Marad a zene romja, a zaj érdes törmeléke. Marad a füstölgő csatatér, a behorpadó emlék és a befejezés iróniája. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002