|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
278 Amit elvesztettünk, az még nem „túlhaladt”, legfeljebb bizonytalan. Ködbe vész. Kiül a nyelv határára, kerülgeti a beszédet. Tiszta. szabatos köd. Azaz: ellentmond a lehetetlennek. Elvesztettük, mint ama nagy hullámverést, a történelem hangzatos beindítóját. A fejek tisztulnak, szabadkoznak: ki vannak tűzve a zászlók, a beszéd nyomatékos. Indulhatunk. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002