|
Kibédi Varga
Áron: Hántani, fosztani |
||
|
313 Szedelőzködnek a szép napok, betakarítjuk a maradékot, rálehelünk az álom hordozóira. Bárhova nézzünk, valami mindig ellenáll, valami kikezdi bánatunkat, színt vált, szerepet cserél. Felhők vesznek körül, erőtlenség költözik belénk, szemünk lecsukódik, szemünk örül; hozzánk fér a kétség, hozzánk a kifogás. |
||
|
[címlap] |
|
|
2002