- József Attila -
„Megrendelésre” készült, programversnek a Szép Szó 1936-os különszámának élére. Az önálló kötetként megjelenő, Mai magyarok régi magyarokról című különszám történeti esszéket tartalmazott (többek között Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Kassák Lajos tollából). József Attila mint a folyóirat vezető költője, vállalkozott arra, hogy alkalmi ódában (mintegy verses vezércikként) foglalja össze az esszék közös alapgondolatát. A viszonzatlan Gyömrői Edit-szerelem okozta lelkiválság miatt az utolsó pillanatban készült el művével, amely higgadt nyugalmával kiáltó ellentétben áll a vers egyes motívumait tartalmazó, ekkoriban írt pszichoanalitikus szövegeivel.Az óda három részre tagolódik. A műfaj Pindarosz óta élő hagyományának megfelelően először a költő odafordul tárgyához, majd kinyilvánítja felfogását róla, végül levonja következtetéseit a helyes magatartás mibenlétét illetően.
Az I. rész fő motívumát a Duna képe és ennek asszociációi alkotják; meghatározó szerepet kap a víz archetípusa, ősképe, amely az idő örök-egy és örökkön újuló áramlását érzékelteti. A közvetlen környezet, a rakodópart lépcsőjéről szemlélt folyó látványával kezdődik a költemény. A külső látvány belső folyamatot is megindít: a messziről áramló víz a múltat, az idő folytonosságát idézi fel, s a folyó hullámai a költő belső világában eggyé válnak a történelemmel, az eső a múlttal. A történelemmé emelt idő képzetének megjelenése a harmadik részben közvetlenül megfogalmazott politikai programot készíti elő: az embernek szembe kell néznie a történelmi idő zaklató kérdéseivel.
A II. rész válaszokat fogalmaz meg az I. részben fölmerült kérdésekre: a jelen embere csak a „százezer ős” tapasztalatát elsajátítva munkálkodhat, az ősök küzdelmei pedig a jelen emberének erőfeszítéseiben nyerik el értelmüket. Folytonosan visszatérnek a megértést kifejező igei állítmányok: meglátok, tudunk, érzem, emlékezem. Hasonlóképp a bergsoni emlékezés-felfogást érvényesíti itt a költő, mint az Ódában. Tehát minden pillanatban benne van egész múltunk, sőt őseink egész múltja; a múlt a lélek, a jelen a test: az emlékezés a lékek hatása a testre. „Észlelni... csak alkalom arra, hogy visszaemlékezzünk”, mondja Bergson. A költő is hangsúlyozza test és szellem, tevékenység és eszmélkedés elválasztottságát: „Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, / öltek, öleltek, tették, amit kell.” Az utóbbi sor utalás arra is, hogy a cselekedetek világában magától értetődőként jelenhet meg az is (pl. az ölés), ami feldolgozhatatlan probléma a lélek számára.
A III. részben a költemény hangja ünnepélyes, emelkedett lesz, a strófák is meghosszabbodnak - nyolc keresztrímű sorból állnak -, a mondatok is nagyobb ívet írnak le, nemegyszer átnyúlnak a következő sorba. A költő a múltból és a jelenből levonja a tanulságot a jövő számára. Először saját közvetlen múltját veszi birtokba
(amely példaszerűen mutatja a Duna-völgyi népek keveredését), azután egyéni létét egy panteisztikus vízióban terjeszti ki az őssejtig valamennyi ősre, végül már az egész világot felöleli. Ez a részlet a keleti filozófiák hatását mutatja. A buddhizmus tanítása szerint a világmindenség sokfélesége egyetlen őselvből bontakozott ki („sokasodni foszlik”), hogy egy idő után minden ismét eggyé olvadjon. Az „Ős”, a „lelkes Egy” ketté vált női és férfi részecskékre („apám- s anyámmá válok boldogon”), ezek tovább bomlottak, majd ismét „lelkes Eggyé” egyesültek. A költő ezért érezheti magát - a múltat, jelent, jövőt együtt fogva át - egyszerre kezdetnek, őssejtnek és kiteljesedésnek.
Nemcsak az emberiség történelmét éli át, hanem nemzetének és a Duna-völgyi kis népeknek sorsát is. A jövő parancsa: a megbékülés, de ehhez előbb „a multat be kell vallani”. A múlt teljességéhez hozzátartoznak a népeket és osztályokat szembeállító harcok is. A beláthatatlanul sok szenvedésért csak a „szelíd jövő” kárpótolhat. A Dunánál zárlatában merül fel utoljára József Attila költészetében a mozgósító-agitatív gesztus: „rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.” A „rendezés” nemcsak a térségünkben élő népek megbékélését és összefogását jelenti, hanem átfogó társadalmi igazságtevést is.