- József Attila -
Értelmezések
Nyár (1929/34)
A Nyár első változatát 1929 nyarán írta József Attila. „Mindhárom változatában a feszültség verse, egész szerkezetében és részleteiben is. - állapítja meg Szabolcsi Miklós - A békés idilltől, a nyugalomból a pusztító viharig, térben pedig a lapálytól az égig feszül a vers íve. Időben kettős a mozgás: a mozdulatlan kezdettől a vihar lassú készülődésén át a kitörésig, illetőleg a nyártól a valódi vagy kozmikus télig.” (A télre való utalás csak az utolsó változatra igaz; a Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetben található változat a termés learatása előtt megvillanó kaszaél képével nem lép ki a nyárból.)
A táj lírai megteremtésében oroszlánrésze van a József Attila-i képalkotásnak; nem véletlen, hogy Hankiss Elemér a József Attila komplex képeit elemző híres tanulmányában egyik példának a Nyár első strófáját választotta. Az „Ily gyorsan múlik el nyaram” sor utólag hasonlítóvá nyilvánítja a virágzó, majd elhervadó nyári tájat: a sorsán meditáló költői én beteljesedését, illetve a zeniten való túljutását, elmúlását jelképezi. (A három változat eltérő jelentéséről korábban szóltunk.) Tárgyiasság és szubjektivitás, leírás és jelentőségteljesség kettősége jellemzi a verset (verseket): a Nyár a harmincas évek nagy tájköltészetének (Külvárosi éj, Téli éjszaka, 1932, Elégia, 1933) előkészítője.
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv