- József Attila -
Értelmezések
Ringató (1928)
A tiszta költészetet valósítja meg ez a látszólag egyszerű, valójában tömény és talányos dal is. Már az első szava (a „holott”) is többféleképpen érthető. Mai jelentése: ‘jóllehet’, ‘bár’; de az is lehet, hogy a régi magyar költészetre utal vissza (Balassinál: „holott kikeletkor”) és úgy értendő: ‘ahol’; Szabolcsi Miklós pedig játékos hanghatásként értelmezi, a ringatás zenei aláfestéseként. Nem világos az sem, hogy ki beszél benne kihez. Török Gábor szerint az első szakaszban „a ringatott hangját halljuk, a másodikban az elringatóét, a tónak a dalát”. Egy másik értelmező szerint az egyikben a férfi szól, a másikban a nő. A költő tudatosan játszik rá mind a szavak, mind pedig a beszédhelyzet kétértelműségére. Egyik lehetséges értelmezése a Ringatónak, hogy az első versszak idilljének törékenysége (amit a „holott” csak bizonytalanul jelez) a második versszak alapján („szerelme / földerül majd mással”), utólag válik érthetővé.
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv