- József Attila -

Értelmezések

Szövegváltozatok
A névvarázs elmélete
Megfáradt ember (1923)
Nem én kiáltok (1924)
Tiszta szívvel (1925)
Szabados dal (1927)
Medáliák (1928)
Ringató (1928)
Klárisok (1928)
Nyár (1929/34)
Favágó (1929/31)
Betlehemi királyok (1929)
Ihlet és nemzet (1928-30)
A város peremén (1933)
Téli éjszaka (1932)
Óda (1933)
Eszmélet (1934)
Mama (1934)
Altató (1935)
Születésnapomra (1937)
Közéleti versek
Szerelmi lírája
A Dunánál (1936)
Istenes versek
A számvetés versei
Tudod, hogy nincs bocsánat (1937)

Talán eltünök hirtelen... (1937)

A vers nyitóképe a személyiség torokszorító eljelentéktelenedésének megjelenítése: „Talán eltünök hirtelen, / akár az erdőben a vadnyom.” A verset elégikus hangnem uralja, a lehetőségek eljátszását a három idő - a jelen, a múlt és a jövő - szembesítésével tárja fel a lírai én (időszembesítő, illetve „létösszegző” vers). A szöveg jövő idejű kijelentéssel indul és jelen idejű kijelentéssel zárul, a közbeeső mondatokban a múlt idő dominál. A jövő (a halálnál is teljesebb megsemmisülés) és a múlt (mulasztások és bűnök sorozata) egyaránt negatív, s nemcsak egymást határozzák meg kölcsönösen, hanem a jelent is, amely számára nem marad más, mint az életút csődjével való könyörtelen számvetés.

Az idősíkok más-más minőséget képviselnek: a jövő létvonatkozású, a múlt erkölcsi, míg az összegező jelen létvonatkozású is („száraz ágak... zörögnek”), erkölcsi is („megbánás fog át”). Az alapvető probléma itt is a személyiség megvalósításának elmulasztása, amiért valamiképpen ő maga is felelős, jóllehet a felsorolt bűnök súlytalanok vagy magyarázhatók. Az egyetlen hely, ahol a hang durva („kiröhögtem az oktatómat”), kellőképpen motivált ahhoz („árva lettem, mostoha”), hogy elfogadtassa magát (mint a Tiszta szívvel esetében a „harmadnapja nem eszek”). Az „anyai szó” és az oktató elutasítása, az alapvető emberi kötődések hiánya eleve csökkenti az utolsó versszak szabadság-képzetének értékét. Így is e két sor - „Ifjuságom, e zöld vadont / szabadnak hittem és öröknek” - a vers legszebb, nosztalgikusan megidézett képe, amelynek utólagos illúzióvá nyilvánítása akár a lírai én büntetésének is felfogható.

Karóval jöttél... (1937)
Ime, hát megleltem hazámat... (1937)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv