- József Attila -

Értelmezések

Szövegváltozatok
A névvarázs elmélete
Megfáradt ember (1923)
Nem én kiáltok (1924)
Tiszta szívvel (1925)
Szabados dal (1927)
Medáliák (1928)
Ringató (1928)
Klárisok (1928)
Nyár (1929/34)

Favágó (1929/31)

Kevésbé fontos, de annál jellegzetesebb verse József Attilának a Favágó, allegorikus önarcképe, melynek első változatát 1929 novemberében írta. Ismertebb a Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetben található variáns, s egyike a kevés esetnek, amikor ez a változat a jobb. A harmadik versszak eredetileg az egyéni sors sztoikus elviselésére szólított fel: „Visongj, szivem, mi közünk ahhoz, / hogy zördülő ujjakkal kapdos / belénk a bú? Csapódj a sorshoz! / Csupán a pusztaság rikoltoz, - / az ember szétnéz, mosolyog.” Sokkal erőteljesebb a módosított szöveg, melynek tevőlegessége - jóllehet a kollektív sors jelképévé minősíti át a lírai én-t - jóval inkább harmonizál a vers központi képével: „- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, / ne szisszenj minden kis szilánkhoz! / Ha odasujtsz körül a sorshoz, / az úri pusztaság rikoltoz - / a széles fejsze mosolyog.”

Betlehemi királyok (1929)
Ihlet és nemzet (1928-30)
A város peremén (1933)
Téli éjszaka (1932)
Óda (1933)
Eszmélet (1934)
Mama (1934)
Altató (1935)
Születésnapomra (1937)
Közéleti versek
Szerelmi lírája
A Dunánál (1936)
Istenes versek
A számvetés versei
Tudod, hogy nincs bocsánat (1937)
Talán eltünök hirtelen... (1937)
Karóval jöttél... (1937)
Ime, hát megleltem hazámat... (1937)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv