- József Attila -

Értelmezések

Szövegváltozatok
A névvarázs elmélete
Megfáradt ember (1923)
Nem én kiáltok (1924)
Tiszta szívvel (1925)
Szabados dal (1927)
Medáliák (1928)
Ringató (1928)
Klárisok (1928)
Nyár (1929/34)
Favágó (1929/31)

Betlehemi királyok (1929)

1929 karácsonyára írta József Attila versét, amely a betlehemi pásztorjátékot imitálja. Egyfelől a gyermekversek hangján szól („kis juhocska mondta - biztos / itt lakik a Jézus Krisztus.”) és meseszerű, másfelől népi-paraszti színezetű („afféle / földi király személye”). A megszólítások sorrendje (Jézus Krisztus - Istenfia - Megváltó) összeolvasva görögül a „hal” keresztény életszimbólumát adja. A „szegényember”-versek nézőpontjából eleveníti fel a bibliai történetet, s ezen nem változtatott a Szűzanyát értelmező második sor többszörös átalakítása az utolsó szakaszban (eredetileg: „Boldogságos Szüz Anya”, a Döntsd a tőkét kötetben: „Egész helyes kis mama”, egy 1932-es Szántó Juditnak írt levélben: „boldogságos, szűz Mama”, végül a Medvetáncban: „boldogságos kis mama”).

Ihlet és nemzet (1928-30)
A város peremén (1933)
Téli éjszaka (1932)
Óda (1933)
Eszmélet (1934)
Mama (1934)
Altató (1935)
Születésnapomra (1937)
Közéleti versek
Szerelmi lírája
A Dunánál (1936)
Istenes versek
A számvetés versei
Tudod, hogy nincs bocsánat (1937)
Talán eltünök hirtelen... (1937)
Karóval jöttél... (1937)
Ime, hát megleltem hazámat... (1937)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv