- József Attila -
Értelmezések
Nem én kiáltok (1924)
E vers költői program is: a lírai én feltartóztathatatlan, elemi erejű változás közeledtét jelzi - ezt jeleníti meg apokaliptikus képekben. Nem tudja, mit hoz a változás, rettenetes veszélyeket vagy nagyszerű lehetőségeket. Várja is, retteg is tőle. Menekül a közelgő vihar elől: el akar tűnni, a dolgokba szeretne belesimulni. A versnek azok a legszebb sorai, ahol az emberek közösségében és a világban való panteisztikus feloldódás vágya kap hangot: „Hiába fürösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat, / Légy egy fűszálon a pici él / s nagyobb leszel a világ tengelyénél.” Az én kozmikus méretű megváltásra vár, a megőrült sátán ellen segítségül hív minden létezőt: „Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!” Ezek a fogalmak később József Attila költői világának jellegzetes motívumai lesznek, ahogy a tisztaságot, átlátszóságot, ártatlanságot kifejező forrás, üveg, gyémánt, fürösztés is.
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv