- József Attila -

Értelmezések

Szövegváltozatok
A névvarázs elmélete
Megfáradt ember (1923)

Nem én kiáltok (1924)

E vers költői program is: a lírai én feltartóztathatatlan, elemi erejű változás közeledtét jelzi - ezt jeleníti meg apokaliptikus képekben. Nem tudja, mit hoz a változás, rettenetes veszélyeket vagy nagyszerű lehetőségeket. Várja is, retteg is tőle. Menekül a közelgő vihar elől: el akar tűnni, a dolgokba szeretne belesimulni. A versnek azok a legszebb sorai, ahol az emberek közösségében és a világban való panteisztikus feloldódás vágya kap hangot: „Hiába fürösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat, / Légy egy fűszálon a pici él / s nagyobb leszel a világ tengelyénél.” Az én kozmikus méretű megváltásra vár, a megőrült sátán ellen segítségül hív minden létezőt: „Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!” Ezek a fogalmak később József Attila költői világának jellegzetes motívumai lesznek, ahogy a tisztaságot, átlátszóságot, ártatlanságot kifejező forrás, üveg, gyémánt, fürösztés is.

Tiszta szívvel (1925)
Szabados dal (1927)
Medáliák (1928)
Ringató (1928)
Klárisok (1928)
Nyár (1929/34)
Favágó (1929/31)
Betlehemi királyok (1929)
Ihlet és nemzet (1928-30)
A város peremén (1933)
Téli éjszaka (1932)
Óda (1933)
Eszmélet (1934)
Mama (1934)
Altató (1935)
Születésnapomra (1937)
Közéleti versek
Szerelmi lírája
A Dunánál (1936)
Istenes versek
A számvetés versei
Tudod, hogy nincs bocsánat (1937)
Talán eltünök hirtelen... (1937)
Karóval jöttél... (1937)
Ime, hát megleltem hazámat... (1937)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv