- József Attila -

Értelmezések

Szövegváltozatok
A névvarázs elmélete
Megfáradt ember (1923)
Nem én kiáltok (1924)
Tiszta szívvel (1925)
Szabados dal (1927)
Medáliák (1928)
Ringató (1928)
Klárisok (1928)
Nyár (1929/34)
Favágó (1929/31)
Betlehemi királyok (1929)
Ihlet és nemzet (1928-30)
A város peremén (1933)
Téli éjszaka (1932)
Óda (1933)
Eszmélet (1934)
Mama (1934)

Altató (1935)

Alkalmi vers, melynek megírására barátja, a Reménytelenül című versét megzenésítő Ottó Ferenc kérte föl (unokaöccse, Gellér Balázs első születésnapja alkalmából). Bár az Altató 1935 februárjában született, csak a Szép Szó 1938-as József Attila-emlékszámában jelent meg először. Leginkább szembetűnő sajátossága a versnek csodálatos gyengédsége. A „hivatkozások” felsorolásának monotóniáját azzal ellensúlyozza, hogy nemcsak megszemélyesíti a tárgyakat, hanem kiemeli apró gesztusaikat is (a darázzsal alszik a „zümmögés”, a villamos „álmában csönget egy picit” stb.). A meseszerű körkép és az utolsó előtti versszak némiképp túlbonyolított metaforája után (a távolság mint ajándék, szoros kapcsolatban azzal az ígérettel, hogy óriássá fog nőni a megszólított gyerek) egyszerűségében is döntő - tovább nem fokozható - érvnek szánja, hogy alszik már az anyuka is.

Születésnapomra (1937)
Közéleti versek
Szerelmi lírája
A Dunánál (1936)
Istenes versek
A számvetés versei
Tudod, hogy nincs bocsánat (1937)
Talán eltünök hirtelen... (1937)
Karóval jöttél... (1937)
Ime, hát megleltem hazámat... (1937)

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv