A humanista műveltségű Balassi verseiben gyakori szereplő Venus, a szerelem szépséges antik istennője és Amor vagy Cupido, Venus szárnyas fiacskája, a játszi szerelemisten. Minden szerelmi történet szálait ők bonyolítják. A versgyűjtemény elején lévő prózai megjegyzés azt mondja Balassiról: „De nem mindent hövít úgy az szerelem tüze talám mint őtet.” A gyűjtemény 7. versének kezdete erre ad magyarázatot a szerelmi mitológia segítségével:
„Mondják jövendölők bizonnyal énnekem,
Hogy születésemben Venus megkért engem
Arra, hogy csak magának szolgáltasson velem.”
(7.1.)
Ha szerelembe esik, azt úgy fejezi ki, hogy azt mondja, Cupido nyila megsebzi őt. Ekkor a kegyes, azaz a hölgy rabja lesz, s ha a hölgy megszánja őt, és viszonozza érzelmeit, akkor a férfi szolgává lép elő. A rab és a szolga állapota között az a lényeges különbség, hogy a rab nem kap jutalmat szolgálatáért, a szolga viszont igen.
„Ezelőtt neki csak rabja voltam, őtet jutalom nélkül szolgáltam,
Rabságból kivett, szolgájává tett, szolgálatom nem esik heában,
Mert ajakát mint jó zsoldját adja, hogy én megcsókoljam,
Szerelmével ajándékoz, csak hogy tovább is szolgáljam.”
(5.4.)
Sok nővel találkozunk a versgyűjtemény első részében, de egyikük, Anna kitűnik a többiek közül. Hozzá nem csak egyetlenegy vers, hanem tucatnyi íródik, ezek az Anna-versek, melyekben már az udvari költészet hűbéri viszonyai is megjelennek. A szolga és a kegyes viszonya a hűbéres és a hűbérúr viszonyának felel meg, mely a hívő és az Isten kapcsolatának világi változata.
„Mint az idvösség semmi nem egyéb az Isten színének látásánál,
Én boldogságom is csak abban áll, ha szerelmét látom igazsággal,
Örömre fordít, ha szólít magához édes szavával,
Boldogít, ha hozzá szorít, ölelve gyönge karjával.”
(5.3.)
Cupido: Venus fiacskája, a szerelem istene. Másik neve Amor. (Görögül Erósz.) A név ejtése: a „c”-t „k”-nak ejtjük.