GépeskönyvCímlapNyitólapSzövegekTárlóForrásokNévjegy

A megkomponált gyűjtemény
A megkomponált gyűjteménybe be nem került versek

Reneszánsz magyar dráma: Szép magyar komédia

Balassi drámájának szövegét egy kéziratos másolat őrizte meg, bár egy néhány lapos nyomtatványtöredéket is ismerünk. A dráma az olasz Cristoforo Castelletti egyik pásztorjátékának magyar nyelvű átköltése. A pásztorjáték eredetét az ókor végi hellénisztikus irodalom bukolikus, azaz pásztori idilljeiben kell keresnünk. A pásztori versek idealizált, eszményített világot ábrázolnak. A görög-latin kultúra legendás aranykora a bibliai Édenkertre hasonlít: a fák emberi gondozás nélkül adják gyümölcseiket, a juhok önként járulnak a fejéshez, a farkas együtt legelészik a báránnyal. Ebből a mesebeli aranykorból semmi sem maradt a városi, sőt nagyvárosi világban, de – legalábbis a metropoliszok (Alexandria, Róma) költői szerint – a pásztorok egyszerű, természeti világában még meglelhetjük a nyomait. A reneszánszban újjáéled a pásztori romantika, s újra megjelennek az irodalomban a pásztorok és a pásztorlányok, akik finomak, és – mivel a pásztori irodalom a legmagasabb udvari költészethez tartozik, hiszen csak az udvari emberek tudnak ennyire vágyódni a (persze szükségképpen mindig keresett!) egyszerűségre – gyakran kiderül róluk, hogy álruhás hercegek és királykisasszonyok. Shakespeare több darabjában is találkozunk efféle álöltözetekkel. A rokokó idilljének szinte állandó színtere Árkádia, a pásztorok mesebeli földje. S a romantika népiességének egyik forrása is erre a többezer éves elvágyódásra vezethető vissza.

Balassi drámájának címe, a Szép magyar komédia..., akárcsak verseinél, valójában nem is igazi, a mai értelemben vett cím. A teljes cím a következő: Szép magyar komédia Thyrsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galateával való szerelmekrül. – Valójában témamamegjelölésről és nem címadásról van szó. A komédia korabeli jelentését Dante Isteni színjátékának (Divina commedia) címéről már tanulhattuk: olyan (hosszabb, többszereplős) művet jelöltek vele, amely szomorúan kezdődik és vidáman ér véget. Balassi komédiája is ebben az értelemben komédia, jóllehet vannak olyanok, akik az igazi komédiához szüksége nevetségességet is megtalálni vélik a műben. (Bár a darab humorfoka még akkor is alatta marad az ismeretlen szerzőjű Comoedia Balassa Menyhárt árultatásáról c. régi magyar drámáénak.) A cím további része pedig csak annyit jelent, hogy magyar nyelvű szövegről van szó, a „szép”: egyszerű, a korban szokásos figyelemkeltő dicséret, mint pl. „szép egynéhány szerelmes versek”, „széphistória” stb., bár kétségtelen, hogy a „szép” jelző inkább szerelmi tárgyú művet sejtet, semmint mondjuk istenest. A cselekmény lényege a következő: egy Credulus nevű ifjú, aki tizedik éve bujdosik, mert egy vetélytársa megmérgezte a kedvesét, Angelicát, beleszeret egy Julia nevű nőbe, aki feltűnő módon hasonlít a halott Angelicára. Sylvanus, akinek Credulus elárulta, hogy szerelmes Juliába, szintén beleszeret Juliába, és elhagyja kedvesét, Galateát. Galatea Sylvanus pásztorán, Dienesen keresztül megpróbálja visszaszerezni volt kedvesét; Credulusnak pedig Briseida, Julia barátnője fogja pártját. De Julia hajthatatlan, mert nem akar hűtlen lenni régi kedveséhez, Thyrsishez, aki világgá bujdosott, amikor őt halottnak hitte. Credulus bánatában öngyilkos akar lenni, belevési egy fába búcsúversét, melyben halála okát is megírja, ő ugyanis azt hiszi, hogy Julia Sylvanust szereti. Sylvanus megakadályozza az öngyilkosságot, lemond Juliáról, és kibékül Galateával. Julia megtalálja a fába vésett verset, és el akarja onnét tüntetni a hazugságot, amikor találkozik Credulussal. Kettejük beszélgetéséből aztán kiderül minden, hogy Credulus valójában Thyrsis, és Julia nem más mint a halottnak hitt Angelica.

A darab fölépítése:

Ajánlás az erdélyi asszonyokhoz
A komédia summája (tartalma)
A szereplők felsorolása
Prológus (bevezetés, előhang)
Actus I. (1. felvonás)
--Scena I. (1. szín) Credulus monológja a hajnalhoz.
--Scena II. Credulus Angelica és Julia hasonlóságáról mesél egy barátjának, Licidának.
--Scena III. Credulus megtudja Sylvanus juhászától, Dienestől, hogy annak gazdája, akinek ő beszélt Juliáról, szintén szerelmes Juliába.
--Scena IV. Sylvanus monológja, melyben a Julia iránt érzett szerelméről beszél. (Elmondja a megkomponált versgyűjteményben is szereplő Ó, nagy kerek kék ég... kezdetű verset.)
Actus II.
--Scena I. Julia monológja Thyrsisről, aki világgá ment, amikor őt a megivott méreg miatt halottnak hitte.
--Scena II. Barátnője, Briseida megpróbálja rábeszélni Juliát, hogy fogadja el Credulus szerelmét.
--Scena III. Galatea beszél Sylvanussal, aki Julia kedvéért elhagyta őt.
--Scena IV. Briseida elmondja Credulusnak, hogy megint nem tudta rábeszélni Juliát arra, hogy az Credulust szeresse.
Actus III.
--Scena I. Credulus sikertelenül próbálja meghódítani Juliát.
--Scena II. Sylvanus a kősziklának panaszkodik. (Ismét egy vers a gyűjteményből: Ó, magas kősziklák...)
--Scena III. Briseida megrója a hűtlen Sylvanust.
--Scena IV. Galatea egy inget ígér Dienesnek, ha az átad Sylvanusnak egy kosár epret.
Actus IV.
--Scena I. Sylvanus arról beszél Credulusnak, hogy a Szerelem (Cupido) az oka annak, hogy ő is beleszeretett Juliába.
--Scena II. Julia azt mondja Briseidának, hogy régi szerelméhez való hűsége miatt soha senki mást nem fog szeretni, Credulus hallgatózik egy bokor mögött.
--Scena III. Sylvanus nem fogadja el Dienestől az epret, amit Galatea küldött.
--Scena IV. Credulus monológja, felmetszi egy fára búcsúversét, és öngyilkos akar lenni.
Actus V.
--Scena I. Sylvanus elveszi Credulustól a kést, és lemond Juliáról.
--Scena II. Julia elolvassa a fára vésett verset.
--Scena III. Galatea megbízásából Dienes azt hazudja Sylvanusnak, hogy Galatea egy másik férfit hívott találkára, Sylvanus féltékenyen siet Galateához.
--Scena IV. Credulus összetalálkozik Juliával, és arra kéri, hogy ölje meg, Julia tiltakozik, mire Credulus keseregve megemlíti Angelicát, Julia faggatni kezdi, mire Credulus elmeséli neki történetét, s elárulja, hogy valójában Thyrsisnek hívják. Erre Julia is felfedi kilétét: azonos Angelicával.
--Scena V. Sylvanus kibékült Galateával, a két szerelmespár boldogan siet vacsorázni. Conclusio (kimenetel) Dienes tréfásan búcsúzik a hallgatóktól. Az alapképlet, hogy mindenki mást szeret, Shakespeare Szentivánéji álom c. darabjára emlékeztet. A darabban ugyanannyi férfi szerepel, ahány nő:

               FÉRFIAK                      NŐK

                           szerelmesek
                           
               Credulus                    Julia 
               Sylvanus                   Galatea

                             segítők
                             
                Dienes                   Briseida 

                       közömbös szereplők
                       
            Prologus (előhang)              Echo (visszhang)

Credulus és Julia nevével, s a komédiában szereplő versek nagy részével a megkomponált versgyűjteményben is találkozunk. Celia és Julia hasonlóságát a megkomponált gyűjteményben valószínűleg a komédia ihlette. Csakhogy a komédiában minden jól végződik, a szerelmesek egymásra találnak, és – mint a prológusból kiderül – „tisztességes szerelem vagyon benne, oly penig, ki szabad, nem köteles személek között forog, sem egyéb végre, hanem házasságra.” A megkomponált gyűjtemény Celia-Julia párhuzama azonban nem ilyen véget ér. Celia nem azonos Juliával. A szerelmes nem találja meg a boldogságot.



Életrajz
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv


Jegyzetek

Dante Alighieri: (e.: Aligiéri) (Firenze, 1265 – Ravenna, 1321. szeptember 13 vagy 14.) Fő műve az Isteni színjáték. A Vita nuova, az Új élet a Beatrice-szerelem idején írt verseket tartalmazza. ONORATE L’ ALTISSIMO POETA!(Vissza)

Cristoforo Castelletti: (e: krisztofóro kasztelletti) Olasz manierista költő a XVI. Században. Balassi az ő Amarillijéből írta a Szép magyar komédiát.(Vissza)

William Shakespeare: (e.: viliem sékszpir) (Stratford-Upon-Avon, 1564. április 23? – Stratford-Upon-Avon, 1616. április 23.) A leghíresebb angol reneszánsz drámaíró.(Vissza)(Vissza)