Versgyűjteménye megszerkesztett (megkomponált) verseskötet, azaz nem tetszőleges illetve keletkezési sorrendben követik egymást a versek, hanem meghatározható rend szerint. Ez a rend (a kötet kompozíciós elve) a lírai önéletrajz; a kötet verseinek egymás utáni olvasása szerelmi történetet rajzol elénk. A kéziratos másolat, melyből a verseket ismerjük, Balassi Bálint verseinek fragmentumi alakban őrizte meg a gyűjtemény címét. Ez Petrarca Daloskönyvének címére emlékeztet: Rerum vulgarium fragmenta („Olasz írások töredékei”). A versek számozása két nagyobb egységre osztja a gyűjteményt: az első részt 66 számozott és a 2x9 (+2 elveszett) számozatlan énekből alkotja, a másodikat 10 számozott és 4 számozatlan. A gyűjtemény összesen 100 darabból áll.
A kötet elrendezése és a versek számszerű eloszlása tehát a következő:
I.1. házassága előtt szerzett versek: 33 [+2]
I.2. a „feleségétől való elválása után” kibujdosásáig szerzett versek: 33-66 [+2x9]
I.2.1. Julia-ciklus: 25
I.2.2. más: 3
I.2.3. istenes énekek: 9
I.2.4. más: 3
I.2.5. török bejtek: 9
I.2.6. más: 2
Verseinek csoportosítása:
Sokáig nem vették észre a kötetkompozíciót. Balassi verseit ekkor három csoportra osztották: az istenes, szerelmes és vitézi énekek három csoportjára.
A kompozíció felismerésekor a kutatók úgy gondolták, hogy Balassi 3x33 versből + 1 bevezető énekből álló gyűjteményt kívánt létrehozni, melyben 33 istenes vers után 33 elegyes költemény, végül 33 Julia-vers szerepelt volna; de csak a két utolsó 33-as csoport és összesen tíz istenes vers készült el. A tíz istenes énekből kilencet verseinek másolói illesztettek bele a második 33-as sorozatba, így növelve 75-re a versek számát, s ők keverték ide a törökből fordított bejteket is. Ennek a 3x33-as elméletnek egyik változata a 2x33-as elmélet, mely csak az elkészült verseket tartja a gyűjtemény részének. Hiszen a költő versgyűjteményét megőrző Balassa-kódex prózai megjegyzése szerint Balassi még csak 10 istenes énekkel készült el. A 2x33-as és a 3x33-as elméletek közös vonása, hogy kiemelik a második 33-as sorozatból a kilenc istenes éneket és a kilenc bejtet, s a gyűjtemény, az ún. Maga kezével írt könyv utolsó darabjának az Ó, én édes hazám... kezedetű búcsúverset tekintik.
A legújabb (Fragmenta-)elmélet szerint azonban Balassi maga helyezte el istenes és egyéb verseit a második 33-as részbe, illetve párat utána, mintegy annak jeléül, hogy az élet hogyan borítja fel a költő kompozíciós terveit. Ám ha összeszámoljuk, hogy a számozott, számozatlan és egyszerűen csak megemlített versekkel együtt hány énekről van szó a gyűjteményben, akkor éppen 100 verset találhatunk. A 100-as szám a teljesség, az isteni tökéletesség szimbóluma, melynek rejtett jelenléte nem a feszes 3x33+1-es emberi szerkesztésnek, hanem az isteni kegyelem adományának köszönhető.
A gyűjteményben meg van említve még egy el nem készült Balassi-mű is, melyet csak innét, hírből ismerünk, ezzel a Jephtés históriája néven emlegetett szöveggel együtt a versgyűjteményből 101 Balassi-műről szerzünk tudomást. A 101-es számnak is lehet jelentése, hiszen a régiek babonás vagy misztikus okokból igyekeztek kerülni a kerek számokat; a legismertebb példa erre a híres mesegyűjtemény, az 1001 éjszaka meséi, ahol szintén eggyel lépnek túl egy bűvös kerek számot.
Balassi Bálint megkomponált versgyűjteménye a költő halála után kb. 50 évvel készült kéziratos másolatban, a Balassa-kódexben maradt ránk.
Francesco Petrarca:(Arezzo, 1304. július 20. – Arqua, 1374. július 20.) olasz reneszánsz költő, fő műve a Rerum vulgarium fragmenta vagy Canzoniere, azaz Daloskönyv.