1582-ben jelent meg Párizsban az a latin nyelvű kötet, amely három reneszánsz költő verseit tartalmazta. Michael Marullus, Hieronymus Angerianus és Joannes Secundus verseiből Balassi sokat tanult, többet magyarra is átdolgozott. A 12. ének, a Széllyel tündökleni... kezdetű tavaszi nyitóképe, ifúságkultusza, a jóbarát, a vitéz társ szerepeltetése mind-mind a középkor tavaszverseinek jellemzője. Érdekes összehasonlítanunk a magyar verset Marullus latin eredetijével. Marullus a török hódítás elől menekült Görögországból Itáliába. Az ő verse egy honfitársához szól, aki szintén az olasz földön talált menedéket, s Marullus arra buzdítja őt, hogy a tavasz és a szerelem örömei között feledkezzenek meg a hazájuk miatt érzett keserűségről. Balassinál a törököktől fenyegetett haza csak annyiban van jelen, hogy tudjuk, a végvidéki élet áll a tavaszi kép hátterében. Ám a magyar költőnél fontosabb szerepet játszik a „búszerző szerelem”, ezt akarja feledni.
Joannes Secundus:
Joannes Secundus: (Haaga, 1511. november 14–Uttrecht, 1536. szeptember 24.), igen híres, latinul író reneszánsz költő. Legismertebb műve a Csókok könyve (Basia). Balassira az ő költészete is hatással volt, tőle vette át a Julia nevet.
Hieronymus Angerianus nápolyi költő az 1500-as évek elején. Balassi az ő latin nyelvű epigrammáit használja fel legtöbbször.