Az eszményítő
Balassi-kiadások ellen
3. Előzetes javaslat a fönti megfigyelések magyarázatára 3.1 A szövegek leszármazásának enyhén módosított útja (1) (*Hitelesnek tekinthető sajátkezű Balassi-kézirat
vagy hiteles ősmásolatok) => (*Rimay Balassi-példánya) + (szétválasztó
kiadások) + (*a Balassa-kódex 1610
körüli előzménye) (2) (*Rimay Balassi-példánya) => (összeelegyítő
kiadások) => (*a Balassa-kódex
másolóinak Istenes énekek-példánya) (3) (*az ifjú Rimay Rimay-példányai) => (*a Balassa-kódex 1610 körüli előzménye) +
(összeelegyítő kiadások) Régóta okoznak fejtörést a Balasssa-kódex 99. s következő lapjai. Balassi magyarázó szavai
nagyrészt elvesztek. Ami megvan: néhány leszármazó kötetszerkesztmény, előszó
–: egykorvolt megértések nyomai. E hajdani megértésekről az elveszett
szöveget leválasztani lehetetlenség. Visszfényükből mégis arra következtetek,
hogy az elveszett szövegben a kötetfölépítés kényszerűen föladott elveiről
lehetett szó, s lehetett ott valami homályos utalás némely költemények
különleges helyére, s talán még valami jelképértékű számok is szóba
kerülhettek... Vessünk egy pillantást az így fölfogott „nagy crux” szövegközi[1]
helyzetére. Kik ismerhették, kik olvashatták Balassi
önértelmező szavait a maguk teljességében? S miként visszhangzanak ezek az
elveszett szavak ma, a ma megismerhető szövegközi térben? – A szétválasztó kiadások kikövetkeztetett
kézirati előzményének összeállítója (1) tiszteletben tartja a versek sorrendjét. – A Balassa-kódex
1610 körüli előzményének összeállítója (2) háromrészes gyűjteményt állít össze
Balassiból, Rimayból, „mostani poétákból”, (3) tiszteletben tartja Balassi és Rimay 33-asait
és a sorszámokat. – A Balassi verseit rendezgető Rimay (4) háromrészes gyűjteményt állít össze Balassi
énekeiből, (5) kiadástervében törekszik a Balassitól a kódex
99. lapján hangoztatott amaz állítólagos terv megvalósítására, hogy az
istenes énekeket külön csoportba gyűjtse, (6) ezekből is legelöl adná a 99 soros Három himnuszt, (7) amikor – talán már éltében – megjelentet (vagy
ő, vagy egy hozzá közel álló személy) egy olyan Istenes énekek-kiadást, amelyben a saját énekeit is a Balassiéi
közé s annak a neve alá sorolja, a Balassi-énekek egy jól különválasztható
tömbjét továbbra is a Három himnusszal
kezdi, ő is már mintegy helyreállítva a „más könyv”-et. – A saját verseit rendezgető, még erősen Balassi
hatása alatt álló, ifjú Rimay pedig (8) mindkét ciklusmintát követi, vagyis istenes és
szerelmi énekeiből hol egynemű, hol vegyes ciklusokat alkot, megfelelően a
Balassi Maga kezével írt könyve
mintájának (vegyes), illetve a csonkán fönnmaradt, önértelmező nyilatkozatnak
(egynemű, tisztán istenes), (9) saját 33-as vegyesciklust hoz létre, amely
aztán bekerül a Balassa-kódex
előzményébe, (10) a ciklus átdolgozásakor ügyel arra, hogy az
továbbra is 33 verset számláljon – ez kerül aztán be az Istenes énekek összevegyítő kiadásába. A most ismertetett föltevés összhangban van
azokkal a megfigyelésekkel, amelyek nem jól illeszkedtek be az általánosan
elfogadott elméletbe, ám nem ad magyarázatot arra, hogy a Balassa-kódex másolócsoportjának
vezetője miért nem íratta be könyvébe a 99–100. lap rendkívül fontos,
szerzői, önértelmező megjegyzését. |
[1] A szövegköziség fogalmához
ld. a Helikon, XLII (1996) ANGYALOSI
Gergely szerkesztette, Intertextualitás
c., 1–2. számát.