Az eszményítő
Balassi-kiadások ellen
Az új Balassi-kiadás
védelme
c. könyvfejezetben egykor így foglaltam össze azt az álláspontot, amelyet
most vitatok: „Az új kiadás [...] a költő saját koncepcióját kívánja jogaiba
visszahelyezni, azt a koncepciót, amely szerint a költő maga megszerkesztette
verskötetét, pontosabban megszerkesztette volna, ha feltehető szándéka valóra
válik. De nem vált valóra. 1989 őszén elkészült ugyan egy 2*33-as, magában is
megálló gyűjtemény, ám az a külön, vallásos liber, amelyet talán e 3*33 elé szánt volna a költő, nem
gyarapodott még 10 tagúnál nagyobbra, és ezért nem volt a többivel együtt
közzétehető. Itt mindenesetre feltételezhetünk egy múlékony kötettervet,
amelyet Balassi nyilván csakhamar feladott, hiszen már ekkoriban meg kellett,
hogy írja a Valahány török bejt
sorozatát, amely még a 2*33-as csoportba sem fért volna bele. A később
elkészült Caelia-gyűjtemény vagy a
még későbbi Cím nélküli gyűjtemény
idejéből már semmi nyoma annak, hogy Balassi – kéziratban vagy nyomtatásban
terjesztendő – kötetet tervezett volna összeállítani. E késői gyűjtemények
gyűjteményközi utalásai viszont [...] kétségtelen jelei annak, hogy Balassi,
bár 1589-es, hamar feladott kötettervét a jelek szerint újabb ilyen tervek
nem követték, e kései versgyűjteményeit mégiscsak olyan eszményi olvasónak
szánta, aki a korábbiakat is ismeri. Ésszerűnek látszik tehát azt a
textológiai álláspontot megfogalmazni, hogy a költő 1589-es kötettervének
megfelelően adjuk ki azokat a verseit, amelyek ide csoportosíthatók, a
későbbi gyűjteményeket pedig – belső sorrendjük megbolygatása nélkül –
soroljuk időrendben ez után. Az ilyen eljárás nem a textológiában megszokott
hibavadászat – hiszen a javasolt sorrendű verskötetet a költő maga nem hozta
létre. Ezt a különös textológiai helyzetet – hogy ti. a hipotézis így elvileg mindig hipotézis is marad –
egy korábbi közleményben a féli amelioratíve, de félig pejoratíve alkalmazott
‘eszményi kiadás’ kifejezéssel próbáltam érzékeltetni.”[1] Mentse az idézet hosszúságát, hogy mindmáig
maradéktalanul érvényben maradtak a benne kifejtett szövegkiadói irányelvek.
Ahogy Vadai István[2] írja: „Gerézdi Rabán és
Klaniczay Tibor vetették fel a 3*33+1=100 versből álló kompozíció ötletét,
amit Horváth Iván fejlesztett tovább, s ma ez a kompozíciós elmélet már
középiskolás tananyag. A Balassi-kiadások is ennek nyomán közlik a verseket,
eltérés csupán az istenes énekek elhelyezését[3] illetően mutatkozik.” S nemcsak a (2~3)*33 kérdésében egyeznek meg
egymással ezek az eszményítő kiadások, hanem olyan vonásaikban is, amelyeknek
kevés közük van az egykori, ún. Gerézdi–Klaniczay-sejtéshez. Megszerkesztett
versgyűjteményként kezelnek egy kései, öt versszakot tartalmazó, sajátkezű
papírlapot. Így adják ki a Valahány
török bejt sorozatát. Ugyanígy járnak el a három
Szentháromság-himnusszal. S ilyennek tekintik a Caelia-versgyűjteményt is. Javaslatommal a Balassi-kiadások e csoportjának[4] általános fölfogását
kívánom módosítani. Az ide sorolt hat kiadást csak a versek csoportosításának
szempontjából veszem egy kalap alá, és csak ebből az egy szempontból bírálom.
A bírálat arra irányul, hogy e kiadások (1) épp a legfontosabb szerzői önértelmező
magyarázatot vagy nem ismerik el egyértelműen szerzői szövegnek, vagy
egyszerűen elhagyják, (2) mind a bejteket, (3) mind az istenes verseket kimozdítják arról a
helyről, ahová a Balassa-kódex
másolója bejegyezte őket, (4) az alapsorozattól elszakítják a Caelia-ciklust, (5) nem közlik a gyűjtemény – kései, de nagyon
tekintélyes és megbízható forrás által ránk hagyományozott – címét. |
[1]Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben, Bp., 1982, 12.
[2]VADAI István, "Forr gerjedt elmémre, mint
hangyafészekre sok új vers..." Balassi Bálint saját kezű versfüzéréről,
in A Tiszatáj diák-melléklete, XX
(1995. január), 4.
[3]És egymásutánját. (H. I.)
[4]A következő kiadások
tartoznak ide:
Balassi Bálint Összes versei
a versek helyreállított eredeti sorrendjében, közzéteszi HORVÁTH Iván, Novi Sad, 1976
[1977] (Tanulmányok–Studije, 9),
Balassi Bálint és a 16.
század költői,
I–II, szerkesztette és a szöveget gondozta VARJAS Béla, Bp., 1979,
Balassi Bálint Összes versei
és Szép magyar comoediája, szerkesztette és a szöveget gondozta VARJAS Béla, Bp., [1981],
Gyarmati Balassi Bálint
Énekei, a
szöveget és a dallamokat gondozta KŐSZEGHY Péter és SZABÓ Géza, Bp., 1986,
Balassi Bálint Versei, a szöveget gondozta
KŐSZEGHY Péter és SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Bp., 1993,
Balassi Bálint Versei, a szöveget gondozta
KŐSZEGHY Péter és SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Bp., 1994.