Mi marad meg a Bábeli Könyvtárban?

A Háló felzúdul Már másnap megfelel neki az első magyar hálózati folyóirat, az iNteRNeTTo. „Drága Spiró György, olvastam a Népszabadság szombati mellékletében azt az ötletét, hogy a magyar irodalmat fel kellene „lőni” (jó szó) az Internetre. Azt írta, hogy ez nem túl nagy munka. Mi itt összedugtuk a fejünket a fiúkkal, és mára már fel is lőttük. Nézze csak meg az iNteRNeTTo Bábeli könyvtár rovatát, a Magyar Pavilont, a Magyar Elektronikus Könyvtárat, vagy a többit a Hudir-ban...” — üzeni a főszerkesztő, Nyírő András. A következő hetekben a lap folyamatosan teret ad a különböző véleményeknek, melyek közül a legszelídebb is így fogalmaz: „bizony magyar irodalom már régóta van a Net-en” (Tölgyes László). Az 1995-ben megalapított Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) vezetősége sem hagyja szó nélkül az esetet (rövidítve: Kokas Károly, Nagy szellemek találkozása, Népszabadság, 1996. június 11). A vitacikk szerzője „kitűnő írásnak” mondja Spiró cikkét, kiemelve belőle az elektronikus „Nemzeti Könyvtár” létrehozásának gondolatát, ám joggal méltatlankodik amiatt, hogy az író nem tud az immár létező MEK-ről. Pedig a MEK hálózati címén sok egyéb mellett szépirodalmat is találunk, külföldi és magyar írók műveinek csinos és hétről hétre gyarapodó gyűjteményét. A MEK s a körülötte kialakuló mozgalom minden elismerést megérdemel. Az ő Internet-Adyjuk egyszerre van jelen Sydneyben, Zalaegerszegen és Budapesten. Abban azonban van némi túlzás, hogy a MEK-ben Spiró ötlete már „régóta megvalósult és működő projekt”. Hiszen a teljes magyar irodalom számbavételével nem is foglalkoztak. Begépeltetésre kevés pénzük van. Az állományt főként könyv- és folyóiratkiadóktól elkunyerált szövegekkel vagy önkéntes gépírók munkáival gyarapítják, s önkéntesek javítgatják. Ha azonban Spiró óhajának megfelelően „az egész magyar irodalmat” akarnók rögzíteni, talán más munkamódszereket is fontolóra kellene vennünk.