- Petőfi Sándor -
Értelmezések
Az alföld (1844)
A szövegben egyértelmű utalás van arra, hogy képzeletben idézi meg a szeretett tájat, „gondolatban”, a „felhők közeléből” tekint végig a Dunától a Tiszáig terjedő rónaságon. Jóllehet itt nem merül fel a hazai tájnak és a „nagy városi élet örökös zajá”-nak olyasfajta szembeállítása, mint a jóval későbbi Kis-Kunság című versében, de a távolság is szerepet játszhatott abban, hogy a megjelenő táj idillszerű ábrázolást kap. Bár voltak irodalmi előzményei az Alföld rokonszenvező beállításának, Petőfinél válik jelképpé – nemcsak szép magyar tájjá, hanem az ismerős, a betekinthető természeti környezetté: az élet otthonává, s mert semmi sem korlátozza a tekintetet, egyszersmind a szabadság jelképévé is. Maga Petőfi is kiemelt jelentőséget tulajdonított költeményének: mintegy hitvallásként zárta vele első gyűjteményes verseskötetét (Versek 1842–1844. Pest, 1844.) Jókai Mór pedig első regénye, a Hétköznapok (1846) mottójául választotta az utolsó versszak első sorát.
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv