Ugyanakkor a mesének csak előnyére válik a magasabbra törő költői ambíció; Gergei Albert Árgirus históriája című műve óta nincs példa irodalmunkban ehhez fogható szépségű és bonyolultságú mesére, s nem kétséges a mű előkészítő szerepe Arany János Toldiját illetően. A János vitézben egyrészt nagy szerep jut a mese világától idegen, valószerű életképnek (a Jancsi falujában játszódó jelenetekben) és a Garay János Az obsitos című művére emlékeztető – Háry János nagyotmondásait idéző – komikusan képtelen kalandoknak (a huszárok fantasztikus útját és a francia udvart elbeszélő részekben), másrészt a jellegzetes mesealakok a megszokottnál összetettebb szerepet kapnak (az óriások egyszerre töltik be az ellenség, a segítő-adományozó s végül az útbaigazító funkcióját; János vitéznek pedig nemcsak erejét, bátorságát és eszességét igénylő próbatételeket kell kiállnia, hanem a népmesékben igen ritka erkölcsieket is, pl. a zsiványkalandban vagy a francia királyleány kezének elutasításakor). Tündérország idillje is a köznapi világ kilátástalanságára irányítja a figyelmet; nem beszélve arról, hogy János öngyilkosként indul neki a tónak (ebben is Árgirus históriája lehetett a minta: a szeretője után kutató Árgiruson hasonlóképpen lesz úrrá a kétség, hogy nem érhet célt, s ezért önkezével akar véget vetni életének).