- Petőfi Sándor -
Értelmezések
Nemzeti dal (1848)
1848. március 13-án írta, eredetileg arra a népgyűlésre, melyet a pesti ifjúság 19-én akart megtartani. Az események azonban felgyorsultak, a bécsi forradalom hírére 14-én Petőfiék cselekvésre szánták el magukat. Másnap reggel a Pillwax kávéházban olvasta fel, s ezzel a Nemzeti dal elindult hódító útjára. Dalról van szó, de nem a lied, hanem a chant értelmében – ahogy a Marseillaise (e. marszejez) „marsziliai dal” –, azaz induló, együttesen énekelt kardal. A versszakok törzse és refrénje úgy áll egymással szemben, mint a személyes felkiáltás és a közösség visszhangja: százezrek egyetértése a felhívó szózattal. (Tudatos szándéka a költőnek, így is szavalta-szavaltatta a forradalmi napokban.) Ahogy korábban Az itélet című versben, itt is személycsere történik: a többes szám második személyt többes szám első személy váltja fel.
A felszólítás hatásosságát cél és érvelés nagyfokú egyszerűsítése révén éri el. A Himnusz és a Szózat történeti példáit nem töri meg, múlt és jelen elementáris erejű szembeállításával (a rabság és szabadság ellentétével) mozgósít a jövőre. S „nemzeti” a dal, hiszen egy új életre, öntudatra ébredt közösség első önkifejezése, önmegnyilvánulása: a politikailag csak most formálódó, nemzetté csak válni készülő nép nevében szól. (A Nemzeti dalt a kiáltványlíra körébe is szokás sorolni; e műfaj valamely csoport, irányzat művészeti, közéleti, politikai álláspontját fogalmazza meg, többnyire mozgósító célzattal.)
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv