Bábeli Könyvtár, magyar könyvespolc

Képzetes Népkönyvtár Itt a szerzeményezés fő forrása a digitalizáló mozgalom, a házi könyvkiadás, pontosabban könyvek házi átírása számjegyes kódba. A házi könyvátírás mozgalmából – sőt, akár a könyvek megírásának feladatából – természetesen maguk a könyvtárosok sem rekesztendők ki. A házi könyvátírás támogatható berendezés juttatásával, de az elkészült állományokért, mivel szakfelügyelet és felelősség nélkül készültek, közpénzből fizetni nem szabad. Szakértelem nélkül műkedvelő az ember. A műkedvelő tevékenységnek pedig az az ismérve, hogy nem fizetségért végzik. Szerzőként vagy kiadóként a könyvtáros maga is műkedvelő a saját könyvtárában. Másszóval: a Képzetes Népkönyvtár polcaira a könyvtárosok ugyan azt rakhatják ki, amit akarnak, de sem saját műveik megírásáért, sem saját kiadványaik elkészítéséért nem húzhatnak fizetést. A házi könyvátírás megszervezésekor érdemes támaszkodni különleges helyzetű csoportokra. (Ilyenkor általában a tartósan munka nélkül maradókra szoktak gondolni, vagy például a mozgássérültekre, de lehetünk sokkal merészebbek is. Az ELTE Bölcsészettudományi Kara számára például egy vak bölcsészdoktor, Papp Zoltán végezte el a legnagyobb tömegű átírást.) – Azonban az, hogy valaki e különleges helyzetű csoportok egyikéhez tartozik, még nem lehet ok arra, hogy állami megrendelést kapjon számjegykódolású állományok létrehozására. Az ilyen munka kétféleképpen végezhető: vagy műkedvelő és felelőtlen, vagy hivatásos és felelős módon. A Neumann Ház, mint az adófizetők pénzéből fönntartott közintézmény, igényt tarthat az előbbire is, de csak az utóbbiért fizethet. Márpedig a képzetessajtó alá rendezés ugyanúgy szakképzettséget és rátermettséget igénylő munka, mint bármely másik értelmiségi tevékenység. A munkaerőt ehhez a tevékenységhez éppúgy nem szabad a szociális foglalkoztatóból toborozni és a foglalkoztatási alapból fizetni, ahogy az államtitkárok és a sebészfőorvosok sem társadalmi rászorultságuk okán kapják meg kinevezésüket.