Az eszményítő
Balassi-kiadások ellen
Ez az írás az
előzőhöz tartozik: annak második, Balassiról szóló részét folytatja. Az kérdéssel zárult, ez – néhány évvel később
– megpróbálkozik a válasszal. Önmagában, a saját jogán nem került volna be a
kötetbe, mivel hagyományos filológiai kérdést tárgyal. De nemcsak az a
körülmény kapcsolja az informatikai irodalomtudományhoz, hogy szorosan az
előző íráshoz tartozik, hanem az is, hogy utóbb e tanulmány alapján tettük
közzé Balassi verseit hálózati szövegkritikai kiadásban. (A helyreállított szövegű, sorrendű és – ha a föltevés
megáll – helyreállított című verskötethez háromféle jegyzet csatlakozik:
szövegváltozatok, szövegkritikai megjegyzések, valamint tárgyi magyarázatok.
A szövegváltozatokból hiperhivatkozások vezetnek tovább az illető forrás
betűhű átírásához, onnan pedig nagy felbontású fényképhasonmásához. A
szövegkritikai jegyzetekből eljutunk a költemények idegen nyelvű irodalmi
mintáihoz, aztán azok Balassi által forgatott kiadásainak
fényképhasonmásaihoz, valamint magyar nyelvű, pontos, prózai fordításaihoz.
Ha az olvasónak úgy tartja kedve, akár egy vers összes változatát kirakhatja
maga elé képzetes íróasztalára – mondjuk, egy nagyméretű képernyőre –,
például fényképhasonmások alakjában. Tudomásom szerint ez az első hálózati
szövegkritikai kiadás.)[1] * Új elképzelést adok elő a Balassi-versek
szövegtörténetéről. Három ok késztet erre. (1) A szakirodalom évek óta rendellenességeket
jelez az általánosan elfogadott elméletben. (2) Az új elképzelés feleletet ad ezekre a
rendellenességekre, és (3) nem
várt további fölismeréseket is eredményez.[2] * Az MTA Irodalomtudományi Intézetében 1991.
decemberében előadást tartottam A
3*33-as feltevés cáfolata címmel. Azt az akkor már általánosan
elfogadott, rég középiskolai tananyaggá vált elméletet támadtam, amelyet
Gerézdi Rabán ötlete[3] nyomán elsősorban épp én
dolgoztam volt ki, és amely egy 1589-es, szövegtorzító ősmásoló jól
bizonyítható föltevésén alapult. Azonban – és ez volt előadásom fő
mondanivalója – a szövegtorzító ősmásoló föltevése hamis. Ezért vissza kell
térni Klaniczay Hozzászólás...-ának[4] álláspontjához, ő ugyanis
egy esetleges ősmásolatban nem számolt lényeges szövegtorzítással. Azóta itt van előttünk az elmélet, romokban.
Hiszen ha nincs szövegtorzító ősmásoló, nincs 3*33 sem. Márpedig sem 1991-es
előadásomra, sem az 1994-es cikkre[5] nem kaptam válaszul
erélyes tiltakozást. Akkor pedig csak egyet tehetünk. Tovább kell folytatnunk
Klaniczay útját, akkor is, ha ezzel tovább kell rombolnunk az elfogadott
elméletet. Le kell vonnunk minden következtetést abból, hogy nem létezett
szövegtorzító ősmásoló, még akkor is, ha ezzel búcsút kell vennünk attól,
amit huszonegy évvel ezelőtt így neveztem: eszményi Balassi-kiadás.[6] A platonikus kiadásterv
megdőlt. Ami a helyére került, az nagyon is valóságos. Nagyon is közel jár
ahhoz a Balassa-kódexhez, amelyet
az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek. Folytassuk az utat, és a jutalom
nem marad el. Legfőbb jutalmunk nyilvánvaló. Ha alapjában véve
megbízható a forrásunk, akkor az, amit a kezünkben tartunk, a Balassa-kódex – pontosabban annak első
138 lapja, vagyis a teljes Balassi- rész – meglehetősen hiteles másolata a
költő Maga kezével írt könyvének.
Szinte úgy jó, ahogy van. |
[1] A kézirat nyomdába
adásakor: https://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/bbom/
[2] Köszönetet mondok tanszéki
kollégáimnak, Bóta Lászlónak, Orlovszky Gézának, Szentmártoni Szabó Gézának,
főképp pedig Tóth Tündének a Balassi-textológiáról folytatott gyümölcsöző
beszélgetésekért.
[3]Vagy másszóval az ún.
Gerézdi–Klaniczay-sejtés nyomán. Ahogy a „lírai önéletrajz” fogalma és
kifejezése Klaniczay Tibortól származik, úgy a 3*33+1 Gerézdi elképzelése volt.
(Klaniczay Tibor és mások szóbeli közlése.)
[4]KLANICZAY Tibor, Hozzászólás Balassi és Rimay verseinek
kritikai kiadásához, in A Magyar Tudományos
Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, XI (1957),
265–338.
[5]Szöveg, in 2000, VI (1994),
november, 42–53.
[6]Az eszményi Balassi-kiadás koncepciója, in ItK, LXXX (1976), 613–631.