Az új könyv

 

Az itt következő jegyzetet (melynek egy változata a Frankfurti Könyvvásár magyar honlapján jelent meg) másfél évvel az előző fejezet után, 1999 nyarán vetettem papírra. Akkor már többé-kevésbé úgy éreztem, kezd kirajzolódni a tan-, ill. tudományos könyvkiadás jövője. Magyarországon ez teszi a könyvpiac nagyobbik részét, az pedig nyilvánvaló, hogy a hálózati kiadványok először ezeken a területeken fogják háttérbe szorítani a papírkönyveket.

*

A párizsi verstörténeti adatbázis (a Répertoire…) még Szegeden készült. Az ELTE tartalomipari műhelyében (s a hozzá kapcsolódó kísérleti könyvkiadóban) hoztuk létre a világ talán legelső, kifejezetten a világháló számára készült szövegkritikai kiadásait. Előbb Balassi összes verseit (1998), aztán József Attila tanulmányait és cikkeit (1999) rendeztük sajtó alá. Eközben találkoztunk az internetes könyvkiadás legkellemetlenebb kérdésével. A lopás meggátlásának (finomabban szólva a könyvelőállítási költségek megosztásának) kérdésére gondolok. Ha ugyanis az olvasó ellenőrizetlenül és akadálytalanul hozzáfér a kiadványokhoz, akkor nem lesz bolond fizetni értük. Ezért dolgozott ki – és legújabban már árusít is – az amerikai Adobe egy olyan szoftvercsomagot, amellyel ellenőrizni, korlátozni és szabályozni lehet a megfelelően előkészített hálózati szövegekhez való hozzáférést. Az Adobe eljárása, ha a világ hajlandó lesz alkalmazni, megmenti a tudományos könyvkiadást. De talán nem lesz hajlandó. Lehetséges, hogy a tudományos könyvkiadók a jövőben lényegesen kevesebb hasznot hajtanak tulajdonosaiknak.