Az
itt következő jegyzetet (melynek egy változata a Frankfurti Könyvvásár magyar
honlapján jelent meg) másfél évvel az előző fejezet után, 1999 nyarán
vetettem papírra. Akkor már többé-kevésbé úgy éreztem, kezd kirajzolódni a
tan-, ill. tudományos könyvkiadás jövője. Magyarországon ez teszi a könyvpiac
nagyobbik részét, az pedig nyilvánvaló, hogy a hálózati kiadványok először
ezeken a területeken fogják háttérbe szorítani a papírkönyveket. * A párizsi
verstörténeti adatbázis (a Répertoire…) még Szegeden készült. Az ELTE
tartalomipari műhelyében (s a hozzá kapcsolódó kísérleti könyvkiadóban)
hoztuk létre a világ talán legelső, kifejezetten a világháló számára készült
szövegkritikai kiadásait. Előbb Balassi összes verseit (1998), aztán József Attila
tanulmányait és cikkeit (1999) rendeztük sajtó alá. Eközben találkoztunk az
internetes könyvkiadás legkellemetlenebb kérdésével. A lopás meggátlásának
(finomabban szólva a könyvelőállítási költségek megosztásának) kérdésére
gondolok. Ha ugyanis az olvasó ellenőrizetlenül és akadálytalanul hozzáfér a
kiadványokhoz, akkor nem lesz bolond fizetni értük. Ezért dolgozott ki – és
legújabban már árusít is – az amerikai Adobe egy olyan szoftvercsomagot,
amellyel ellenőrizni, korlátozni és szabályozni lehet a megfelelően
előkészített hálózati szövegekhez való hozzáférést. Az Adobe eljárása, ha a
világ hajlandó lesz alkalmazni, megmenti a tudományos könyvkiadást. De talán
nem lesz hajlandó. Lehetséges, hogy a tudományos könyvkiadók a jövőben
lényegesen kevesebb hasznot hajtanak tulajdonosaiknak. |