Bölcsészet Bábeli Könyvtárban

 

A Művelődési Minisztérium 1996 végén felkérte az ELTE Oktatástechnológiai Csoportját, hogy készítsen szakvéleményt a Sulinet tervről. A Csoport az utolsó napokban úgy döntött, hogy egy bölcsésztől is állásfoglalást kér. Íme.

*

Kevesen látták előre az új reneszánsz eljövetelét. Legtöbbször még a hivatásos jövőbelátók, a tudományos-fantasztikus történetek szerzői sem. Úgy képzelték, hogy a mesterséges értelem kutatásának vívmányai olyan robotok lesznek, amelyek az emberfajjal szemben ellenséges vagy baráti érzelmekkel viseltetnek. Nem gondolták, hogy a Világháló lesz az első eredmény, hogy a mesterséges értelem semmivel sem lesz mesterségesebb a ceruzánál, hogy a hálózatba kapcsolt milliónyi számítógép nem barátjává vagy ellenségévé, hanem éppúgy részévé válik a személyiségnek, amiként a könyv vagy a szemüveg.

A számítógép a maga ötvenéves története alatt hozott néhány változást az emberiség életében, de nem alapvetőeket. Most úgy látszik, a Hálózat teljesen újraírja a művelődés egész világát. A 21. század diákjai máshonnan szerzik meg tudásukat, és más tudást szereznek meg, mint annak idején mi.

Jó ideje csökken már az írásbeliség szerepe a művelődésben, sőt, a műveltséget magát is egyre kevesebbre becsülik. A sokcsatornás ismeretközlési eljárások megjelenése a bölcsészet szempontjából előnyökkel és hátrányokkal jár. Új művészeti ágak keletkeznek a hangszobrászattól az olyan mozgóképes történetig, amelynek a felhasználó egyúttal társszerzője és főszereplője. A személyreszabott műsorral jelentkező, nagyfelbontású, térhatású távolbalátó a szórakoztatásnak szinte ellenállhatatlan műfajait teremti meg. Az írni- és olvasnitudás lassú visszaszorulása aligha marad abba.

Ezenközben óriási erőfeszítéssel folyik a művelődés lehető teljes emlékanyagának, a tudomány, az irodalom, a zene, a képzőművészet alkotásainak, a történelem forrásainak átírása a nyomtatott betű közegéből a számjegyjelölésű közegbe. S a kiválasztottak magukévá tehetik a világkönyvtár és a képzeletbeli múzeum végtelen gazdagságát.

Feladatunk előmozdítani, hogy mennél több diák élni tudjon e második lehetőséggel. Építsünk evégett egy hatalmas számítógépes rendszert, a tudás afféle Tárházát, mely álljon rendelkezésére minden magyar gimnazista (és persze egyetemista) diáknak. Nos, a bölcsészeti tárgyak szempontjából milyen legyen ez a Tárház?