A Művelődési Minisztérium
1996 végén felkérte az ELTE Oktatástechnológiai Csoportját, hogy készítsen
szakvéleményt a Sulinet tervről. A Csoport az utolsó napokban úgy döntött,
hogy egy bölcsésztől is állásfoglalást kér. Íme. * Kevesen látták előre az új reneszánsz eljövetelét.
Legtöbbször még a hivatásos jövőbelátók, a tudományos-fantasztikus történetek
szerzői sem. Úgy képzelték, hogy a mesterséges értelem kutatásának vívmányai
olyan robotok lesznek, amelyek az emberfajjal szemben ellenséges vagy baráti
érzelmekkel viseltetnek. Nem gondolták, hogy a Világháló lesz az első
eredmény, hogy a mesterséges értelem semmivel sem lesz mesterségesebb a
ceruzánál, hogy a hálózatba kapcsolt milliónyi számítógép nem barátjává vagy
ellenségévé, hanem éppúgy részévé válik a személyiségnek, amiként a könyv
vagy a szemüveg. A számítógép a maga ötvenéves története alatt
hozott néhány változást az emberiség életében, de nem alapvetőeket. Most úgy
látszik, a Hálózat teljesen újraírja a művelődés egész világát. A 21. század
diákjai máshonnan szerzik meg tudásukat, és más tudást szereznek meg, mint
annak idején mi. Jó ideje csökken már az írásbeliség szerepe a
művelődésben, sőt, a műveltséget magát is egyre kevesebbre becsülik. A
sokcsatornás ismeretközlési eljárások megjelenése a bölcsészet szempontjából
előnyökkel és hátrányokkal jár. Új művészeti ágak keletkeznek a
hangszobrászattól az olyan mozgóképes történetig, amelynek a felhasználó
egyúttal társszerzője és főszereplője. A személyreszabott műsorral
jelentkező, nagyfelbontású, térhatású távolbalátó a szórakoztatásnak szinte
ellenállhatatlan műfajait teremti meg. Az írni- és olvasnitudás lassú
visszaszorulása aligha marad abba. Ezenközben óriási erőfeszítéssel folyik a
művelődés lehető teljes emlékanyagának, a tudomány, az irodalom, a zene, a
képzőművészet alkotásainak, a történelem forrásainak átírása a nyomtatott
betű közegéből a számjegyjelölésű közegbe. S a kiválasztottak magukévá
tehetik a világkönyvtár és a képzeletbeli múzeum végtelen gazdagságát. Feladatunk előmozdítani, hogy mennél több diák
élni tudjon e második lehetőséggel. Építsünk evégett egy hatalmas
számítógépes rendszert, a tudás afféle Tárházát, mely álljon rendelkezésére
minden magyar gimnazista (és persze egyetemista) diáknak. Nos, a bölcsészeti
tárgyak szempontjából milyen legyen ez a Tárház? |