- Ady Endre -
Az Új versektől (1906) a költő életében utolsóként megjelent A halottak élén című kötetig (1918) Ady mindenkor nagy gondot fordított arra, hogy ciklusokba rendezze verseit és megszerkessze verseskönyveit. A példát föltehetően Baudelaire-től kapta, a kötet élén elhelyezett bemutatkozó vers ötletét is: A romlás virágai (1857) költője is az olvasóhoz fordult kötete bevezető versében. Az Új verseket Ady Lédához írt ajánlással látta el, s a kötetnek külön nyitó- és záróverse van. Az egyes ciklusok - melyek tematikus egységet alkotnak - itt még önálló címet kapnak: Léda asszony zsoltárai, A daloló Páris, Szűz ormok vándora.
A magyar Ugaron ciklus címadása válik később általánossá: a kötet- és cikluscímek (két kivétellel) azonosak egy-egy vers címével. Földessy Gyulától tudjuk, aki az 1912 és 1914 között megjelent kötetek összállításában segédkezett, hogy a költő nemcsak arra ügyelt: a ciklus (és a könyv) élére kerülő cím - eszmei és hangulati szempontból - átfogó legyen, hanem arra is, hogy a címadó vers a ciklus közepe táján kapjon helyet. Ha szigorú értelemben nem is egységesek minden alkalommal a ciklusok, csoportosításuk jól fölismerhető rendteremtő szándékot jelez.
Az egymással ellentétes életérzést, magatartást vagy akár csak vezérmotívumot előtérbe állító ciklusokat a költő lehetőleg szimmetrikusan helyezi el: A magyar Ugaron - A daloló Páris (Új versek), A Halál rokona - A Holnap elébe (Vér és arany, 1907), A vén komornyik - Áldott, falusi köd (Szeretném, ha szeretnének, 1909), Az Isten Titkai - Az Élet-Halál Titkai, A Szomorúság Titkai - A Dicsőség Titkai (A Minden-Titkok versei, 1910).
Az Illés szekerén című kötet (1908) kompozíciója a következő szigorúan szimmetrikus fölépítést valósítja meg (a középső, kiemelt helyzetű ciklus, Az utca éneke a forradalmi verseket tartalmazza):
A ciklusok összeállításakor és elrendezésekor elsősorban „teljességre” törekedett Ady. (E szándékra közvetlenül utal A Minden-Titkok versei kötetcím, de mindenütt kimutatható.) Az egymást követő verseskönyvek újabb és újabb tematikus rétegeket vontak be költői világába, így jelentett újdonságot a Vér és arany kötetben az élet-halál versek ciklusa (A Halál rokona), Az Illés szekerén kötetben az istenes (A Sion-hegy alatt) és a forradalmi (Az utca éneke), a Szeretném, ha szeretnének kötetben a kuruc versek ciklusa (Esze Tamás komája).
Ugyanakkor a különféle tematikus rétegek oly mértékben összefüggnek egymással, hogy minden felosztás csak fölöttébb viszonylagos és önkényes lehet. A költőtől származó „Minden Titkok” felosztása is, mivel a „Szerelem Titkai” egyben a „Szomorúság Titkai” is, a „Dicsőség Titkai” egyszersmind a „Magyarság Titkai”-nak is bizonyulnak. „Óh, örök titkoknak szomorú, / Borzasztó, egységes világa” - mondja ki nyíltan A csodák esztendeje című vers (1910). Akárhonnan indulunk el, ugyanoda érünk. A költői én elrendelésszerű és hiábavaló küzdelméhez - az Asszonnyal, a fajtával, Istennel. És saját nem csillapuló szomjúságával: „Óh, csodálatos Azur-ország / Óh, Élet, milyen nagy és szép / Minden tájad, melyet el nem érünk” (Bolyongás Azúr-országban, 1906).
Az Új versektől kezdve minden verscím - a kereszténység (illetve még korábbi mítoszok s a folklór) misztikus-szent számának megfelelve - három szóból áll (a névelőt, névmásokat és kisebb határozószavakat Ady nem mindig számítja külön szónak).