- Ady Endre -
A kiegyezés utáni, a millennium ünnepségeit megrendező korszak nemzeti mitológiájában a volgai lovas középponti alakja mellett nagy szerepet kapott a Rákóczi-kultusz és a kuruc romantika is. Szinte jelképesnek tekinthető, hogy a költőnek induló Thaly Kálmán (1839-1909) tudós tekintélyként szervezhette a legendák diadalmas terjesztését; hiteles kuruc versként tehette közzé - mint gyűjtőmunkája eredményét - saját utánzatait. (Csak 1913-ben bizonyította be róluk Riedl Frigyes, hogy hamisítványok.)
Ady neveltetését is áthatotta a kuruc romantika. De politikai tapasztalatai és történelmi tájékozódása fölismertették vele, hogy a Rákóczi-szabadságharc példát adó hagyományáról le kell választani a nemesi önigazolást szolgáló szemléleti torzításokat. Egyik cikkében - a kisemmizett tömegek nézőpontjából - így foglalt állást ebben a kérdésben: Még a hőseinket is kisajátítják. Rákóczi koporsóját, ők, akik Rákóczit becsapták és elárulták, úgy körülállották, hogy mi nem férkőzhettünk hozzá (La Barre - Dózsa György, 1906).
1909 januárjában született meg az első kuruc-vers (A harcunkat megharcoltuk), s a Szeretném, ha szeretnének kötetben (1909) alkottak e versek először önálló ciklust (Esze Tamás komája).
A kuruc-versek - mint azt Király István részletesen elemezte - nem annyira helyzet-, mint inkább szerep-dalok. A költői én nem csupán beleéli magát egy meglevő szerepbe, hanem saját sorsgondjaihoz igazítja e szerepet. Másfajta kuruckor kelt életre Ady verseiben, mint amit a legendák mutattak: egy olyan világ, melyben nem diadalmas, lovagias, nyalka hősök éltek, hanem uraktól becsapott, kesergő, vádló, mindenre elszánt szegénylegények.