- Ady Endre -

Pályakép

Indulása
Bevezetés Ady-költészetébe: 1. Szimbolizmusa
2. A versritmus megújítása
3. Kötet- és cikluskompozícó
Fordulat költészetében: Új versek (1906)
A beérkezés kötete: Vér és arany (1907)
Költészetének további rétegei: 1. Istenes versek
2. Forradalmi versek
3. Magyarság-versek

4. Kuruc-versek

A kiegyezés utáni, a millennium ünnepségeit megrendező korszak nemzeti mitológiájában a volgai lovas középponti alakja mellett nagy szerepet kapott a Rákóczi-kultusz és a kuruc romantika is. Szinte jelképesnek tekinthető, hogy a költőnek induló Thaly Kálmán (1839-1909) tudós tekintélyként szervezhette a legendák diadalmas terjesztését; hiteles kuruc versként tehette közzé - mint gyűjtőmunkája eredményét - saját utánzatait. (Csak 1913-ben bizonyította be róluk Riedl Frigyes, hogy hamisítványok.)

Ady neveltetését is áthatotta a kuruc romantika. De politikai tapasztalatai és történelmi tájékozódása fölismertették vele, hogy a Rákóczi-szabadságharc példát adó hagyományáról le kell választani a nemesi önigazolást szolgáló szemléleti torzításokat. Egyik cikkében - a kisemmizett tömegek nézőpontjából - így foglalt állást ebben a kérdésben: „Még a hőseinket is kisajátítják. Rákóczi koporsóját, ők, akik Rákóczit becsapták és elárulták, úgy körülállották, hogy mi nem férkőzhettünk hozzá” (La Barre - Dózsa György, 1906).

1909 januárjában született meg az első kuruc-vers (A harcunkat megharcoltuk), s a Szeretném, ha szeretnének kötetben (1909) alkottak e versek először önálló ciklust (Esze Tamás komája).

Az élet ellehetetlenülésének nagy verse: Kocsi-út az éjszakában (1909)
Korszakváltás Ady költészetében
Költészete a háború idején

Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv

Jegyzetek

29. E lírai darabok is tulajdonképpen a magyarság-versek közé tartoznak. Csak az különbözteti meg őket, hogy a XVII. és XVIII. századi kuruc küzdelmek költészetének formai kellékeit (beszédhelyzetét, strófa-építését) imitálják, fontosabb alakjait (Rákóczi, Esze Tamás, Tyukodi pajtás) és színhelyeit (Munkács, Késmárk, Lengyelország) szerepeltetik. De a honában bujdosóvá lett kuruc tragikus jelképe ugyanazt a politikai élet peremére szorult, reménytelenül lázadó sorsot idézi fel, mint a magyarság-versek. A Sípja régi babonának (alcíme: Bujdosó magyar énekli, 1913) épp úgy kéri Istent arra, hogy veréssel sújtsa népét, mint a Nekünk Mohács kell: „Szól a sípszó: átkozott nép / Ne hagyja az Úr veretlen, / Uralkodást magán nem tűr / S szabadságra érdemetlen”.

A kuruc-versek - mint azt Király István részletesen elemezte - nem annyira helyzet-, mint inkább szerep-dalok. A költői én nem csupán beleéli magát egy meglevő szerepbe, hanem saját sorsgondjaihoz igazítja e szerepet. Másfajta kuruckor kelt életre Ady verseiben, mint amit a legendák mutattak: egy olyan világ, melyben nem diadalmas, lovagias, nyalka hősök éltek, hanem uraktól becsapott, kesergő, vádló, mindenre elszánt szegénylegények.(Vissza)