Bölcsészet Bábeli Könyvtárban

 

1. Neveléstani módszer

1.1 Van tanár, aki tanít, és van, aki hagy tanulni. A Tárház e második csoportba tartozik. A legfontosabb ismeret, amelyet közvetít, az arra való készség, hogy a tanuló egyedül is eligazodjék a hálózatok útvesztőiben. A Tárház önállóságra nevel.

1.2 A diáknak mindig szüksége van egyszerűsített képletekre, a történeti tudományokban is. Ám célját téveszti az olyan tanítás, amely nem képes a további részleteket firtató kérdésekre megfelelni. Az „ad usum Delphini”, az ifjúság számára való átdolgozás, az oktatási szakanyag készítése, a népszerű átirat csak akkor helyénvaló (és csak akkor engedélyezhető), ha egyúttal hozzáférhető az eredeti forrás is.

1.3 A Tárház irodalmi és történelmi anyaga soknyelvű legyen. A bölcsészetben nem várható az angol egynyelvűség kialakulása.

1.4 Aki a hálózaton kalandozik, gyors ismeretszerzésre törekszik. A szövegek ritkán haladják meg az egylapnyi terjedelmet, a bélyegméretű képecskék gyorsan betöltődnek. Nos, a bölcsészet tárgyai általában nem ilyenek. A Máté-passiót nem tudjuk két óra alatt magunkévá tenni. A IX. szimfónia és a Háború és béke nem multimédiás alkotások. S ha a róluk szóló oktatási segédanyagot telehalmozzuk is hiperszöveges kapcsolatokkal, a műveket magukat akkor is hagyományosan kell befogadnunk. Ebből fakad az oktatási segédanyagokkal szemben megfogalmazandó ama szigorú követelmény, hogy e segédanyagoknak (akár hiperszövegesek és multimédiásak, akár nem) kifejezetten a hagyományos befogadói eljárásokat, a sok órán keresztül történő olvasást, képnézést, elmélyült zenehallgatást kell előmozdítaniuk. S ha netán a feladat nehezen megoldható vagy épp megoldhatatlan, még az sem lehet ok arra, hogy megfeledkezzünk erről a célról.

1.5 Az elsődlegesen a gimnazistákat szolgáló Tárházat nemcsak az egyetemistától, hanem a gimnáziumi tanártól sem szabad elrekeszteni. Őt sem foszthatjuk meg a felkészülés leghatékonyabb eszközétől. Sőt: a nagyon eltökélt felhasználó lelhessen akár még kutatási terepre is a Tárházban. Újra vissza kell térni azokhoz az időkhöz, amikor a gimnáziumi tanárok java még doktorátust szerzett, és néhány közlemény erejéig kivette a részét a tudományos kutatás feladataiból.