|
|
 |
|
|
Az új könyv|
f-book|
Szoftver, szabadalom, Európa|
Az elektronikus szövegek alapjai|
Virtuális örökkévalóság|
Munkaszervezés|
Szövegpusztulás|
fórum|
Az előző információrobbanás, a reneszánsz idején a filológus jól keresett.
A nyomtatott könyvön alapuló új művelődés, mely a kézirati alapú
művelődés helyébe lépett, felértékelte a szövegtudományokat. A nagy könyvműhelyek ontották a klasszikus
szerzők egyre megbízhatóbb szövegű,
jegyzetekkel és magyarázatokkal kísért kiadásait. A sajtó alá rendezőnek bőven volt munkája.
Ma a digitalizálási eurómilliók nem a könyvkiadókhoz, hanem a könyvtárakba kerülnek, s ott formálódnak a legszebb és legbecsvágyóbb tervek.
A tudományos könyvkiadók nehezen találják meg helyüket a hálózat világában, és nem bízzák meg az irodalomtörténészeket, hogy rendezzék
képzetessajtó alá a klasszikusokat. A könyvtárosok maguk oldják meg a kiadói feladatokat. Az irodalomtörténészek munkájára alig tartanak igényt,
legföljebb, olykor, a nevükre.
A Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, a
Bölcsészettudományi Informatika Önálló Program, valamint a
Reneszánsz Doktori Program közös
vitanapjának délelőttjén azt fogjuk megbeszélni, hogy nem jár-e ez hátrányokkal. Hogy nem kellene-e a digitalizálási megbizatások
egy picinyke részét –
a magyar nemzeti művelődés szempontjából legfontosabb szövegek képzetessajtó alá rendezését - az egyetemek és az
Akadémia filológiai műhelyeire bízni.
Délután pedig arról lesz szó, hogy az ilyen, filológiailag megalapozott, de újfajta, hálózati szövegkritikai kiadások létrehozásának milyen gazdasági, jogi
és politikai feltételei vannak.
|
A tanácskozás színhelye az ELTE Bölcsészettudományi Kar
Tanácsterme
1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A, fszt.
|
Program:
Délelőtt (10h)
arról lesz szó, hogy (eltérően az előző
információrobbanás, a reneszánsz idejétől) a digitalizálási projektekből most
kimaradtak a filológusok, a tanszékek. Ennek az az oka, hogy azok, akik a
reneszánsz filológusoknak munkát adtak, a könyvkiadók, a hálózat világában
egyelőre maguk is még csak keresik a helyüket.
A könyvtárak (ahol a digitalizálási pénzek landolnak) viszont nem elsősorban a
szövegtudományok műhelyei. Ebből persze bizonyos nehézségek, olykor
melléfogások is adódnak. Ilyen példákat vitatunk meg délelőtt. A várható
következtetés: a digitalizálási torta egy kicsinyke szeletét a könyvtárosok a
jövőben nemcsak egyedi kivételként, hanem intézményesen osszák meg a
tanszékekkel és akadémiai intézetekkel.
Gyakorlati javaslat: a Neumann Ház
teljesen alakuljon át: hálózati szolgáltatásait vegye át más képzeteskönyv-
vagy dokumentumtár, képzeteskönyv-előállító üzemének helyére pedig kerüljön
egy, alapvetően filológusi irányítás alatt álló testület, amely a nemzeti
művelődés szempontjából legfontosabb szövegek hálózati szövegkritikai
kiadásait szerény, de állandó állami és uniós forrásokból a következő 100-200
év alatt szakszerűen elvégezteti, elsősorban egyetemi és akadémiai
műhelyekkel.
Délután (14h)
a hálózati szövegkritikai kiadások (és általában a fontos,
tudományos kiadványok) készítésének gazdasági, jogi és politikai kérdéseiről
beszélgetünk. Szemináriummal nyitnánk, ahol a kötelező olvasmány Magyar Bálint
miniszter úr római előadása (pdf), ill. egy régi HVG-cikk (doc).
A római előadásból az „If we all pay for it, we all should be able to reach it”
gondolatot állítjuk a szeminárium középpontjába. A szemináriumhoz javasolt
anyag még egy hároméves honlap: https://www.f-book.com.
A szemináriumhoz
szabad vita kapcsolódik a hálózati tudományos és tankönyvkiadásról. A
vitaindító hozzászólók egyike egy nagy, nemzetközi tudományos könyvkiadónál,
másika egy internetes könyvkiadással foglalkozó mikrovállalatnál szerezte
tapasztalatait.
|
Utolsó frissítés: 2004. július 1.
|
|
|
|
|
